Kis kertbe (100–300 m²) ideális választás a mezei juhar (10–15 m), a vadcseresznye, a liliomfa vagy a japán díszalmák valamelyike. Ezek nem nőnek túl nagyra, látványosak, és nem nyomják el a többi növényt.

A nyárfák (fekete nyár, rezgő nyár) és a fehér fűz a leggyorsabban növő hazai fajok – évente akár 1,5–2 métert is nőhetnek. Szintén gyorsnövő a bálványfa és az akác, bár utóbbiakat invazívnak tekintik.

Kerítés mellé keskenyen növő, oszlopos formájú fák ajánlottak: oszlopos kocsányos tölgy, oszlopos bükk, vagy örökzöldek közül a tuja, az oszlopos boróka. Ha gyors takarás kell, a fehér fűz nyesett formában is jól megállja a helyét.

A tiszafa (Taxus baccata) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) akár 1000 évet is megélhet. Magyarország egyik legöregebb fája a Ság-hegyi kocsánytalan tölgy, amelyet több száz évesre becsülnek. A hárs és a vadgesztenye is elérheti a 300–500 évet.

Az alma- és körtefa metszésének legjobb ideje a kora tavasz, február vége – március eleje, mielőtt a rügyek fakadnak. A csonthéjasokat (cseresznye, szilva, meggy) virágzás után, nyár elején érdemes metszeni, hogy elkerüljük a gombafertőzéseket.

A legtöbb árnyékot a széles, terebélyes koronájú fák adják: közönséges platán, kocsányos tölgy, közönséges hárs és vadgesztenye. Ezek 15–25 méteres koronájukkal egy egész terasz vagy kert beárnyékolására képesek.

A lucfenyő (Picea abies) tobozai lefelé lógnak, tűi szúrósak. A jegenyefenyő (Abies alba) tobozai felfelé állnak és éréskor helyben esnek szét, tűi laposak, nem szúrnak. A jegenyefenyő általában egyenesebb törzsű és magasabbra nő.

A legkorábbi virágzók a kecskefűz és a mogyoró (február–március), majd a vadcseresznye, a kökény és a galagonya (március–április). Május–júniusban nyílik az akác, a vadgesztenye és a hárs – utóbbi a méhészek kedvence.

A nagylevelű hárs júniusban, a kislevelű hárs július elején virágzik. A virágzás 2–3 hétig tart, és erős, kellemes illatával messzire vonzza a méheket. A hársmézet éppen ezért az egyik legjobb minőségű hazai méznek tartják.

Vizes, agyagos talajra a legjobb választások: égerfa (Alnus glutinosa), fehér fűz (Salix alba), fekete nyár (Populus nigra) és a kőris (Fraxinus excelsior). Ezek természetesen folyópartokon, vizes réteken élnek, és jól viselik az időszakos vízborítást is.

Homokos, száraz talajra ideális az akác (Robinia pseudoacacia), az erdei fenyő (Pinus sylvestris), a fekete fenyő (Pinus nigra) és a nyárfa. Az európai ecetfa (Rhus typhina) is kiválóan tűri a szárazságot, látványos őszi lombszínezéssel.

A legmagasabb hazai fafaj a jegenyefenyő (Abies alba), amely természetes körülmények között elérheti a 60 métert is. A lombhullatók közül a közönséges bükk (Fagus sylvatica) és a kocsányos tölgy (Quercus robur) nő a legmagasabbra, 30–40 méterig.

Látványos őszi levélszínezést adnak: juharok (különösen az ezüstjuhar és a mezei juhar), vadcseresznye, liliomfa, bükk (arany-barna), berkenye (narancs-vörös) és az ámbrafa (Liquidambar). A leglátványosabb vörös árnyalatot a vadcseresznye és a liliomfa adja.

Kutyák és macskák számára mérgező a tiszafa (Taxus) – az egyik legveszélyesebb, minden része halálos lehet. Szintén mérgező az akác (magjai, kérge), a vadgesztenye (termése) és a bálványfa (Ailanthus). Ha háziállatot tartasz, ezeket kerüld a kertedben.

Általános szabály: a gödör legalább kétszer akkora legyen, mint a gyökércsomó vagy a cserép. Mélysége annyi, hogy a gyökérnyak a talajfelszínnel legyen egy szintben. Nagy fák esetén 60×60×60 cm-es gödröt érdemes ásni.

Nagy fákat (tölgy, bükk, platán) legalább 8–10 méterre kell ültetni az épülettől. Közepes fákat (juhar, hárs) 5–6 méterre, kis díszfákat 3–4 méterre. A gyökerek az épület alapjait és a csatornákat megrongálhatják.

Kiskertbe legjobban beváló gyümölcsfák: törpe alany almafák (M9-es alany), körtefa, meggy és szilva. Ezek 3–5 méteresre nőnek, hamar termőre fordulnak (2–4 év), és kisebb helyen is jól teremnek. Az őszibarack és cseresznye nagyobb helyet igényel.

A tölgyek az egyik leghosszabb életű fák közé tartoznak. Átlagos életkoruk 500–800 év, de kedvező körülmények között az 1000 évet is meghaladhatják. Magyarország több tölgye 400–600 éves, és természetvédelmi oltalom alatt áll.

A bükkfa (Fagus sylvatica) legjellemzőbb ismertetőjegye a sima, szürke, elefántbőrre emlékeztető kérge. Levelei tojás alakúak, finoman csipkézett szélűek. Termése a bükksüveg, amelyben 2-3 háromszögletű makk ül. Lombja ősszel arany-barnás.

Méret szerint: kis kertbe törpe fenyők (pl. Pinus mugo), közepes kertbe fekete fenyő (Pinus nigra) vagy európai vörösfenyő (Larix decidua), nagy kertbe lucfenyő vagy jegenyefenyő. A vörösfenyő különlegesség: lombhullató tűlevelű, szép őszi arany árnyalattal.

Árnyékos helyre legtűrőbb lombhullatók: közönséges bükk, hegyi juhar, mezei juhar, mezei szil. Örökzöldek közül a tiszafa (Taxus baccata) az egyik legárnyéktűrőbb fa – akár teljes árnyékban is megél.

A tölgyfa levelei általában október–novemberben hullanak le, de fajtától és időjárástól függően eltérhet. A kocsányos tölgy sokszor december elejéig megtartja leveleit – néha egész télen a fán maradnak az elszáradt levelek (marcescens jelenség).

Városi környezetre legjobban bevált fajok: platán, nagylevelű hárs, ostorfa (Celtis occidentalis), mezei juhar és a kislevelű hárs. Ezek tűrik az aszfalt közelségét, a szárazságot és a városi légszennyezést.

Figyelj a levelek alakjára, szélére és elrendezésére (váltakozó vs. átellenben álló), a kéreg mintázatára, a termés típusára (makk, toboz, bogyó) és a virág jellegére. Segít az iNaturalist és a PlantNet mobilalkalmazás, amelyek fotóból azonosítják a fajt.