Közönséges vadgesztenye
- Lombhullatók
- Találatok: 38406
-
Magasság: 30 m-ig
-
Alak: Gömbölyded, terebélyes
-
Kéreg: Szürkésbarna, kezdetben sima, később hosszúkás lemezekre terecskézett
-
Levél: Ujjasan összetett, ősszel lehulló
-
Virág: Fehér, felálló, bugában
-
Termés: Szúrós tok, nagy, barna magokkal
-
Latin neve: Aesculus hippocastanum
-
Származási hely: Albánia, Görögország északi része
-
Élőhely: Hegyvidéki erdők
-
Megjegyzés: Szármázsa sokáig vitatott volt, mivel először Törökországból került át a nyugat-európai kertekbe. Bokrétafának is nevezik
*Szponzorált linkek. Vásárlás esetén oldalunk kis jutalékot kaphat, neked nem kerül többe.
Jellemzők és megjelenés
A közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) az egyik legnépszerűbb európai parkfa: gömbölyded, terebélyes koronájával és fehér, felálló virágbugáival május végén elképesztő látványt nyújt. Ujjasan összetett levelei 5-7 levélkéből állnak – ezek az összes hazai fa közül a legszélesebbek és legmasszívabbak. Szúrós tokjából kerül ki a fényes barna vadgesztenye. Kérge szürkésbarna, fiatalon sima, idős korán hosszúkás lemezekre repedezik.
Előfordulás és élőhely
Természetes hazája Albánia és Észak-Görögország hegyvidéki erdői; Magyarországra a XVIII. században hozták be díszfaként. Mára az egyik legelterjedtebb parkfa az országban: utcákon, iskolaudvarokon, köztéri parkokban tömeges. Üde, mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajon érzi legjobban magát; aszályra és sekély talajra érzékeny.
Ültetési tanácsok
Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Napos és félárnyékos helyre egyaránt alkalmas. Mélyrétegű, friss, tápanyagos talajt igényel; szélsőségesen száraz, homokos talajon nem fejlődik jól. Legalább 8-10 méteres tőtávolságot kell hagyni. Az első néhány évben rendszeres öntözés szükséges.
Gondozás
A vadgesztenye legnagyobb kártevője a vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella): apró lárváik a levelekben fejlődnek, és július-augusztusra a lombozat barnává, ráncossá válik. Ez esztétikailag zavaró, de a fa életét általában nem veszélyezteti. Védekezés: őszi levelek összegyűjtése és komposztálása (a bábokat eltávolítja), esetleg tavaszi permetezés. Öntözés száraz nyarakon ajánlott.
Érdekességek
Termése a szelídgesztenyével ellentétben nem ehető – a saponintartalma miatt keserű és mérgező. Gyermekjátékként (gesztenyecsata) azonban évszázadok óta kedvelt. Kivonatát gyógyászatban visszérbetegségek kezelésére alkalmazzák (aeszcin). Neve onnan ered, hogy a termést régen lovak köhögése ellen adták takarmányba.
Jellemzők és megjelenés
A közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) az egyik legnépszerűbb európai parkfa: gömbölyded, terebélyes koronájával és fehér, felálló virágbugáival május végén elképesztő látványt nyújt. Ujjasan összetett levelei 5-7 levélkéből állnak – ezek az összes hazai fa közül a legszélesebbek és legmasszívabbak. Szúrós tokjából kerül ki a fényes barna vadgesztenye. Kérge szürkésbarna, fiatalon sima, idős korán hosszúkás lemezekre repedezik.
Előfordulás és élőhely
Természetes hazája Albánia és Észak-Görögország hegyvidéki erdői; Magyarországra a XVIII. században hozták be díszfaként. Mára az egyik legelterjedtebb parkfa az országban: utcákon, iskolaudvarokon, köztéri parkokban tömeges. Üde, mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajon érzi legjobban magát; aszályra és sekély talajra érzékeny.
Ültetési tanácsok
Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Napos és félárnyékos helyre egyaránt alkalmas. Mélyrétegű, friss, tápanyagos talajt igényel; szélsőségesen száraz, homokos talajon nem fejlődik jól. Legalább 8-10 méteres tőtávolságot kell hagyni. Az első néhány évben rendszeres öntözés szükséges.
Gondozás
A vadgesztenye legnagyobb kártevője a vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella): apró lárváik a levelekben fejlődnek, és július-augusztusra a lombozat barnává, ráncossá válik. Ez esztétikailag zavaró, de a fa életét általában nem veszélyezteti. Védekezés: őszi levelek összegyűjtése és komposztálása (a bábokat eltávolítja), esetleg tavaszi permetezés. Öntözés száraz nyarakon ajánlott.
Érdekességek
Termése a szelídgesztenyével ellentétben nem ehető – a saponintartalma miatt keserű és mérgező. Gyermekjátékként (gesztenyecsata) azonban évszázadok óta kedvelt. Kivonatát gyógyászatban visszérbetegségek kezelésére alkalmazzák (aeszcin). Neve onnan ered, hogy a termést régen lovak köhögése ellen adták takarmányba.