Aranycserje

• Magasság: 7 m-ig

• Alak: Széles, terebélyes

• Kéreg: Szürkésbarna, rostosan barázdás, leváló

• Levél: Ezüstöt, keskeny lándzsás

• Virág: Sárgás, csöves

• Termés: Sárgás, csonthéjas áltermés

• Latin neve: Laburnum anagyroides

• Származási hely: Közép- és Dél-Európa

• Élõhely: Magashegységi erdők és cserjések

• Megjegyzés: Minden része, de különösen a termése erősen mérgező alkaloidokat tartalmaz. Éretlen magjai borsószemhez hasonlók

Jellemzők és megjelenés

Az aranycserje (Laburnum anagyroides) Közép- és Dél-Európa hegyvidéki erdeinek és cserjéseinek jellemző kis fája, amely legfeljebb 7 méteres magasságot ér el. Május-júniusban bontja csüngő, aranysárga virágfürtjeit – ez az egyik leglátványosabb tavaszi virágzás kertjeinkben. Ezüstös, keskeny lándzsás levelei páratlanul szárnyasan összetett felépítésűek. Termése zöldesbarna, borsóhüvelyre emlékeztető hüvely, amelynek magjai rendkívül mérgezőek.

Előfordulás és élőhely

Közép- és Dél-Európa magashegységi erdeiben és cserjéseiben él természetes állományokban. Magyarországon kizárólag ültetett díszfaként fordul elő; parkokban, botanikus kertekben és kertekben látható. Meszes, száraz talajon is megél; napos és félárnyékos helyen egyaránt.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Napos vagy félárnyékos helyre egyaránt alkalmas; talaj iránt nem különösen igényes, meszes talajon is jól fejlődik. Legalább 3-4 méteres tőtávolságot kell hagyni. Fontos: gyermekek és háziállatok számára veszélyes faj – az összes növényrész mérgező, különösen a mag. Ültetésnél ezt figyelembe kell venni.

Gondozás

Igénytelen, szárazságtűrő; kifejlett korában alig igényel gondozást. Virágzás utáni metszéssel serkenthetjük a következő évi virágzást. Betegségekre általában ellenálló. Termések eltávolítása ajánlott, ha gyermekek tartózkodnak a kertben – a magok borsószerű megjelenése megtévesztő lehet.

Mérgezés és biztonság

Az aranycserje citisin-tartalmú alkaloidokat tartalmaz; a magok elfogyasztása hányást, görcsöket és súlyos esetben légzésbénulást okoz. Minden növényrész mérgező. Elnevezése ellenére – az aranysárga virágok miatt kapta – óvatosan kell bánni vele. Kórházi mérgezési esetekben rendszeresen szerepel a listákon, ezért kisgyermekes kertekből kerülendő.

Jellemzők és megjelenés

Az aranycserje (Laburnum anagyroides) Közép- és Dél-Európa hegyvidéki erdeinek és cserjéseinek jellemző kis fája, amely legfeljebb 7 méteres magasságot ér el. Május-júniusban bontja csüngő, aranysárga virágfürtjeit – ez az egyik leglátványosabb tavaszi virágzás kertjeinkben. Ezüstös, keskeny lándzsás levelei páratlanul szárnyasan összetett felépítésűek. Termése zöldesbarna, borsóhüvelyre emlékeztető hüvely, amelynek magjai rendkívül mérgezőek.

Előfordulás és élőhely

Közép- és Dél-Európa magashegységi erdeiben és cserjéseiben él természetes állományokban. Magyarországon kizárólag ültetett díszfaként fordul elő; parkokban, botanikus kertekben és kertekben látható. Meszes, száraz talajon is megél; napos és félárnyékos helyen egyaránt.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Napos vagy félárnyékos helyre egyaránt alkalmas; talaj iránt nem különösen igényes, meszes talajon is jól fejlődik. Legalább 3-4 méteres tőtávolságot kell hagyni. Fontos: gyermekek és háziállatok számára veszélyes faj – az összes növényrész mérgező, különösen a mag. Ültetésnél ezt figyelembe kell venni.

Gondozás

Igénytelen, szárazságtűrő; kifejlett korában alig igényel gondozást. Virágzás utáni metszéssel serkenthetjük a következő évi virágzást. Betegségekre általában ellenálló. Termések eltávolítása ajánlott, ha gyermekek tartózkodnak a kertben – a magok borsószerű megjelenése megtévesztő lehet.

Mérgezés és biztonság

Az aranycserje citisin-tartalmú alkaloidokat tartalmaz; a magok elfogyasztása hányást, görcsöket és súlyos esetben légzésbénulást okoz. Minden növényrész mérgező. Elnevezése ellenére – az aranysárga virágok miatt kapta – óvatosan kell bánni vele. Kórházi mérgezési esetekben rendszeresen szerepel a listákon, ezért kisgyermekes kertekből kerülendő.