Zelnice

• Magasság: 15 m-ig

• Alak: Karcsú, kissé terül szét

• Kéreg: Sötét barnásszürke, sima

• Levél: Visszás vagy tojásdad lándzsás, fűrészes szélű, ősszel lehulló

• Virág: Fehér, hosszú csüngő fürtökben

• Termés: Fényes fekete, csonthéjas

• Latin neve: Prunus padus 

• Származási hely: Észak-Ázsia, Európa

• Élőhely: Patakpartok, erdők napfényes részein

Jellemzők és megjelenés

A zelnice (Prunus padus), más nevén zelnicemeggy, karcsú, enyhén szétterülő lombhullató fa, amely 15 méteresre nőhet. Legjellegzetesebb tulajdonsága a tavaszi virágzás: május elején hosszú, csüngő fehér virágfüzérei kellemes illatot árasztanak, és messziről is feltűnők. Fényes fekete, apró csonthéjas termései éretlen állapotban keserűek, éretten édesek-fanyarok. Kérge sötét, barnásszürke és sima; jellegzetesen keserű mandula-illatú.

Előfordulás és élőhely

Észak-Ázsiától egész Európáig elterjedt faj; Magyarországon folyóvölgyekben, patakok mentén, erdők napfényes részein és ligeterdőkben közönséges. Nyirkos, friss talajt kedvel; agyagos és vályogos talajon egyaránt megél. Félárnyékban és teljes napsütésben is boldogul.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Félárnyékos, üde helyre a legjobb; vizes talajt jobban tűri, mint a legtöbb gyümölcsös fafaj. Kertben díszfaként és madárbarát növényként egyaránt értékes. Legalább 4-5 méteres tőtávolság ajánlott. Első néhány évben öntözés segíti a meggyökeresedést.

Gondozás

Igénytelen, viszonylag ellenálló fa. Levéltetvek és zelnicemeggy-aknázómoly (Yponomeuta evonymella) megjelenhet rajta: utóbbi tömegesen szövögeti be a gallyakat fehér szövedékkel, de a fa ritkán pusztul bele. Kémiai kezelés helyett természetes ellenségei (parazitoid darazsak) rendszerint visszaszorítják. Metszés kora tavasszal végezhető.

Madárbarát és ökológiai érték

Terméseit rigók, fekete rigók és más madarak mohón fogyasztják; csontmagjait a madarak terjesztik szét a tájban. Virágai korai rovarforrást biztosítanak méheknek és lepkéknek. Gyógyászatban régen a kéreg és a termés fájdalomcsillapításra és vérhasra szolgált – hidrogéncián-tartalmú glikozidjai miatt nagy dózisban azonban mérgező.

Jellemzők és megjelenés

A zelnice (Prunus padus), más nevén zelnicemeggy, karcsú, enyhén szétterülő lombhullató fa, amely 15 méteresre nőhet. Legjellegzetesebb tulajdonsága a tavaszi virágzás: május elején hosszú, csüngő fehér virágfüzérei kellemes illatot árasztanak, és messziről is feltűnők. Fényes fekete, apró csonthéjas termései éretlen állapotban keserűek, éretten édesek-fanyarok. Kérge sötét, barnásszürke és sima; jellegzetesen keserű mandula-illatú.

Előfordulás és élőhely

Észak-Ázsiától egész Európáig elterjedt faj; Magyarországon folyóvölgyekben, patakok mentén, erdők napfényes részein és ligeterdőkben közönséges. Nyirkos, friss talajt kedvel; agyagos és vályogos talajon egyaránt megél. Félárnyékban és teljes napsütésben is boldogul.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Félárnyékos, üde helyre a legjobb; vizes talajt jobban tűri, mint a legtöbb gyümölcsös fafaj. Kertben díszfaként és madárbarát növényként egyaránt értékes. Legalább 4-5 méteres tőtávolság ajánlott. Első néhány évben öntözés segíti a meggyökeresedést.

Gondozás

Igénytelen, viszonylag ellenálló fa. Levéltetvek és zelnicemeggy-aknázómoly (Yponomeuta evonymella) megjelenhet rajta: utóbbi tömegesen szövögeti be a gallyakat fehér szövedékkel, de a fa ritkán pusztul bele. Kémiai kezelés helyett természetes ellenségei (parazitoid darazsak) rendszerint visszaszorítják. Metszés kora tavasszal végezhető.

Madárbarát és ökológiai érték

Terméseit rigók, fekete rigók és más madarak mohón fogyasztják; csontmagjait a madarak terjesztik szét a tájban. Virágai korai rovarforrást biztosítanak méheknek és lepkéknek. Gyógyászatban régen a kéreg és a termés fájdalomcsillapításra és vérhasra szolgált – hidrogéncián-tartalmú glikozidjai miatt nagy dózisban azonban mérgező.