Erdei fenyő

• Magasság: 30-35 m-ig

• Alak: Fiatalon kúpos, később szélesebb kúp, majd szétterülő

• Kéreg: Szürkésbarna, terecskézett

• Levél: Merev, hegyes tű

• Virág: Sárga, visszás-tojásdad porzós, zöldes termős toboz

• Termés: Keskeny, elliptikus kúpos toboz

• Latin neve: Pinus sylvestris

• Származási hely: Ázsia, Európa

• Élőhely: Hegyvidékek, homokos, törmelékes talaján

• Megjegyzés: Nyílt térségben terebélyes lombú fává fejlődik. A sűrű erdőkben keskeny a koronája 

 

Az erdei fenyő – a homokpuszták meghódítója

Az erdei fenyő (Pinus sylvestris) Eurázsia legszélesebb elterjedésű fenyőfaja. Magyarországon elsősorban az Alföld homokos területein él – részben természetesen, részben erdészeti telepítésként. A 19. század végén, a futóhomok megkötésére ültetett erdei fenyők ma az alföldi erdők meghatározó elemei.

Jellegzetes kékeszöld, párban álló tűlevelei és narancsvörös, pikkelyes felső kérge téveszthetetlen. Idős korában egyedi, esernyőszerű koronát fejleszt.

Ültetési tanácsok

• Talaj: homokos, savanyú, szegény talajt kedvel – éppen ezért kiváló homokkötő
• Napfény: teljes napfényt igényel, árnyékban elhal
• Vízigény: szárazságtűrő, de az első évben öntözni kell
• Ültetési idő: március–április vagy október–november

Konténeres csemetét egész évben lehet ültetni. Csupasz gyökerű csemetét csak nyugalmi időszakban ültessünk.

Gondozás

Felnőtt erdei fenyő igénytelen. Metszeni általában nem szükséges; ha mégis, télen végezzük. Fiatal fenyőkön a karácsonyfa-forma kialakításához évente nyírhatók az új hajtások (gyertya-metszés). A fenyőszuvar (Tomicus) rovarkártevő veszélyes lehet stresszelt fákon – egészséges fenyő jól védekezik.

Érdekességek

Az erdei fenyő fája hagyományos épületfa és bútorfa. Fenyőgyanta régen hajók, hordók tömítésére, terpentin előállítására szolgált. A fenyőtű C-vitaminban gazdag – skandináv népi hagyományokban télen rágták a friss tűlevelet a skorbut ellen. Illóolaja légúti fertőzések esetén ma is alkalmazott gyógyszer.