Szőrös nyír

• Magasság: 25 m-ig

• Alak: Terebélyes, kúpos

• Levél: Kerekdedek, tojásdadok, 6 cm hosszúak, 5 cm szélesek, hegyes csúcsúak. Szabályosan, egyszeresen fogazottak, sötétzöldek. Fonákjuk az erek mentén szõrös, felszínük fiatalon pelyhe. Õsszel sárgára színezõdnek. A vesszõk molyhosak.

• Kéreg: A törzs aljáig fehér

• Virág: Tavasszal nyílnak. A sárga, lecsüngõ, porzós barkák 6 cm-esek, a termõsek zöldek, felállók.

• Termés: A termõs barkák éretten apró makkokra esnek szét.

• Latin neve: Betula pubescens 

• Származási hely: Észak-Ázsia, Európa

• Élõhely: Erdõk

•  

  Megjegyzés: Molyhos nyírként is ismert. Hasonlít a bibircses nyírhez (Betula pendula) de szõrös és nem bókoló hajtásai alapján könnyen megkülönböztethetõ attól. Kedveli a tápanyagban szegény homoktalajokat és a lápos területeket.

Jellemzők és megjelenés

A szőrös nyír (Betula pubescens) a közönséges nyírrel (Betula pendula) közeli rokon, 15–20 méter magasra növő, karcsú fa. Nevét onnan kapta, hogy fiatal hajtásai és levelei sűrűn szőrösek – ezzel különböztethető meg legkönnyebben a kopasz kérgű, csüngő ágú ezüstnyírtől. Fehér, papírszerű kérge az idős törzseken is megőrződik, bár az alap felé szürkésbarnává válik. Kerek, enyhén csüngő levelei rombuszosak, fogasak. Barkái tavasszal jelennek meg; termése apró szárnyas makk, amelyet a szél szétterjeszt.

Előfordulás és élőhely

A szőrös nyír nedvesebb, savanyúbb talajokat kedvel, mint az ezüstnyír – ennek megfelelően láperdőkben, mocsaras területeken, tőzeges talajú ligetekben él. Hazánkban szórványos előfordulású, főként a Dunántúlon, Zala és Vas megye nedves erdeiben és a Szigetközben fordul elő. A klímaváltozással élőhelyei szűkülnek; vizes élőhelyeken természetvédelmi szempontból értékes faj. Árnyékot is elvisel, de nyílt, jól megvilágított termőhelyen erőteljesebb.

Ültetési tanácsok

Kertbe, vízpart mellé, nedves mélyfekvésű területre kiváló kísérőnövény. Ültetése tavasszal vagy ősszel lehetséges; talajelőkészítésre alig van szükség, a nehezebb, kissé savas, humuszos talajokat preferálja. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, felnőtt korban a természetes csapadékból megél. Gyors növekedéséből adódóan pár év alatt mutatós, fehér törzsű kerti díszfává válik. Szimbiózisban él mycorrhiza gombákkal – a természetes talajflóra megőrzése érdemes.

Gondozás és metszés

A szőrös nyír kevés gondozást igényel. Metszést télen végezzük, mert tavasszal erős nedvkeringés indul meg és a sebek véreznek. Száraz, beteg ágakat bármikor eltávolíthatjuk. Kártevői közül az aknázómoly és a nyír-levéltetű előfordulhat; komolyabb káruk ritka. A fa hajlamos a korán és gyors öregedésre – kb. 80–100 éves korára legtöbbször elöregszik; a kiszáradt, korhadt törzs azonban fontos élőhelye a harkályoknak és az odulakó madaraknak.

Felhasználás és érdekességek

A nyírkéreg vízálló, tartós anyaga az északi kultúrákban edények, csónakok, cipőtalp és tetőburkolat készítésére szolgált. Nyírfa-szurok (birch tar) az egyik legősibb ragasztó és tartósítószer – már a neandervölgyi ember is előállította. A nyírfanedv (tavaszi nyírvíz) természetes ital és kozmetikai alapanyag; a rügyek és levelek gyógyteakészítésre alkalmasak. Fája kemény, fehér, furnérfa, padló és bútorfa alapanyag. A nyírfák lepkefajok tucatjainak és számos bogárnak nyújtanak élőhelyet.