Sárgabarack

• Magasság: 10 m-ig

• Alak: Terebélyes

• Levél: Széles tojásdadok, kerekdedek, 10 cm hosszúak, 6 cm szélesek, rendszerint kerek vállúak, rövid hegyűek, finoman fogazottak, fényes sötétzöldek.

• Kéreg: Vörösbarna, sima, fényes.

• Virág: Fehérek, rózsaszínűek, 2,5 cm-esek, ötszirmúak, csaknem ülők. Kora tavasszal, lombfakadás előtt, egyesével nyílnak az idősebb hajtásokon.

• Termés: Sárga, pirosló, kerekded, húsos, egymagvú csonthéjas. Ehető.

• Latin neve: Prunus armeniaca

• Származási hely: Közép-Ázsia, Észak-Kína

• Élőhely: Domboldalak, bozótosok

•  

  Megjegyzés: Armeniaca vulgaris néven is ismert. Európában sok helyen termesztik, helyenként elvadult.

 

Jellemzők és megjelenés

A sárgabarack (Prunus armeniaca) 4–8 méter magasra növő, lombhullató gyümölcsfa, amely tavasszal – sokszor még a levelek megjelenése előtt – fehér vagy halványrózsaszín virágaival a legkorábbi díszfák közé tartozik. Kérge szürkésbarna, fiatalon sima, idősebben repedezett, hosszanti barázdákat fejleszt. Levelei szíves alapú, csúcsban kihegyesedő, fényes tojásdadok. Termése a jól ismert sárgásvörös bogyó, aromás, lédús húsú, simabőrű – az érettség és a fajta szerint eltérő méretű és ízű.

Előfordulás és élőhely

A sárgabarack Kína, Közép-Ázsia és a Kaukázus vidékéről ered; a Selyemúton terjedt el a Mediterráneumba, majd egész Európába. Magyarország kiváló baracktermelő ország: a Duna–Tisza köze, a Gönc környéki dombvidék és a Kecskemét-Cegléd térség világhírű barackültetvényekkel rendelkezik. Száraz, meleg nyarakat, és hideg, de nem extrém teleket kedvel. Legnagyobb kockázata a kései tavaszi fagy: a korai virágzás miatt a virágok –2 °C alatt elfagynak, ami termékeny évben is nullává teheti a termést.

Ültetési tanácsok

Napos, déli kitettségű, szélvédett helyre ültessük, lehetőleg délnek néző fal vagy kerítés tövébe. A talaj legyen laza, homokos-vályogos, mésztartalmú és jó vízelvezetésű – agyagos, vizenyős talajon gumós betegség és gyökérrothadás veszélye fenyeget. Ültetés őszi levélhullás után vagy kora tavasszal ajánlott. Legalább két, egymást megporzó fajtát ültessünk egymás mellé a jobb terméskötéshez. Ültetéskori tápanyag-utánpótláshoz komposztot vagy baromfitrágya-granulátumot keverjünk a földbe.

Gondozás és metszés

A sárgabarack rendszeres, de nem drasztikus metszést igényel. A metszést rügyfakadás után, amikor a fagyok már elvonultak, végezzük (március végén–április elején). Ritkítsuk a belső koronát, távolítsuk el a száraz, beteg, keresztező ágakat, és a túl hosszú, elöregedett vesszőket vágjuk vissza. Évente kétszer tápanyagozzunk: tavasszal nitrogénben dús, termés után káliumban és foszforban dús trágyával. A gumózás és monília megelőzéséhez a vágási sebeket kezeljük sebkezelő pasztával.

Felhasználás és érdekességek

A sárgabarack frissen fogyasztva, lekvárként, befőttként, szárítva, gyümölcspálinka alapanyagaként egyaránt nélkülözhetetlen. A kecskeméti barackpálinka és a gönci barack hungarikumként is számon tartott. Magja (mandula alakú, enyhén mérgező cianid-tartalmú) belső olaját kozmetikumokban és gyógyszerészetben hasznosítják. A barackfa fája vörösesbarna, kemény, bútorfa és faragóanyag. Virágzásakor kiemelkedő mézelő; korai virágzásával a méhek első tavaszi táplálékaként fontos szerepet tölt be.