Varjútövis

 

• Magasság: 10 m-ig

• Levél: Széles tojásdadok, 6 cm hosszúak, 4 cm szélesek, hegyes csúcsúak, finoman fogazottak, átellenes állásúak. Felszínük fényeszöld, fonákjuk világosabb. Õsszel megsárgulnak. Hajtásai gyéren töviesek.

• Kéreg: Sötét narancsbarna, pikkelyes.

• Virág: Kicsik, szirmaik aprók, zöldek, csészéjük négycimpájú.  Illatos csomókban nyár elején, közepén nyílnak.

• Termés: Zöld éretten fekete húsú, 1 cm-es bogyó. Mérgező.

• Latin neve: Rhamnus catharticus

• Származási hely: Ázsia, Európa.

• Élőhely: Meszes talajú erdők, cserjések, sövények.

Jellemzők és megjelenés

A varjútövis (Rhamnus catharticus) tüskés ágú, lombhullató cserje vagy kisebb fa, amely 3–6 méterre nő meg. Ágai a hegyükön kemény tövisben végződnek – ez a legbiztosabb azonosító bélyege. Kérge sötétbarna vagy szürkésfekete, idős korban pikkelyes. Tojásdad, enyhén fényes levelei keresztben átellenesek, szélükön finoman fogasak. Apró, zöldes-sárgás virágai illatos méznövények; termése gömbölyű, fényes fekete bogyó, amely sok madárnak tápláléka, de emberre mérgező.

Előfordulás és élőhely

Magyarországon szélesen elterjedt honos faj: száraz tölgyesek, cserjések, erdőszélek, mezsgyék, sziklás lejtők jellemző növénye. A meszes, száraz, köves talajokat kedveli; az alföldi erdős-pusztai tájakon, a Dunántúli-középhegységben és az Északi-középhegységben egyaránt megtalálható. Napigényes, jó szárazságtűrő; árnyékos, nedves helyeken ritkábban fordul elő. Sövényalkotóként és élőkeríték-növényként hagyományos szerepet tölt be a mezőgazdasági tájban.

Ültetési tanácsok

Természetközeli kertbe, száraz lejtőre, mezsgyehatárra kiváló pionír cserje. Talajelőkészítést alig igényel; meszes, köves talajt egyenesen preferál. Ültetése tavasszal vagy ősszel lehetséges. Napfényes, szeles helyet bír; árnyékban ritkuló, nyúlánk növekedésűvé válik. Sövénynek nyírható, de tüskéi miatt védőhatása figyelemre méltó – madarak szívesen fészkelnek benne. Fontos: bogyói mérgezőek, gyermekektől tartani kell.

Gondozás és metszés

Minimális gondozást igényel. Sövénynek nyírva évente egyszer, nyár végén vagy tél végén visszavágható. Erősen sarjad, gyorsan regenerálódik. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges; a száraz, meszes termőhely épp megfelelő számára.

Felhasználás és érdekességek

A varjútövis kérgéből és bogyójából nyert anyagok erős hashajtó hatásúak – régen "purgierlasur" (hashajtó festék) készítéséhez is használták. Érett bogyójából sárga-zöld festéket állítottak elő középkori kéziratok illuminálásához (sap green). Keményfája sárga belső szövettel bír, esztergálásra alkalmas. Érdekesség: a varjútövis egyik közbülső gazdanövénye a gabonarozsda-gombának (Puccinia graminis) – ennek megfelelően gabonaföldek közelébe nem ajánlott.