Holland szil

  • Magasság: 30 m-ig

  • Levél: Tojásdadok, elliptikusak, 12 cm hosszúak, 6 cm szélesek, hegyes csúcsúak, fogazottak, fonákjuk rendszerint szőrös.

  • Kéreg: Szürkésbarna, bordázott.

  • Virág: Aprók, pirosak. Kis csomókban, kora tavasszal nyílnak.

  • Termés: 2,5 cm lependék.

  • Latin név: Ulmus x hollandica

  • Származási hely: Európa

  • Élőhely: Erdők, bozótosok.

  •  

    Megjegyzés: A Hegyi és a Mezei szil hibridje. Gyakori díszfa nálunk leginkább utak mentén találkozhatunk vele.

XTRA2300 TAVI PUMPA - 2300 L/H - Vízkeringtető szinkronmotoros tó... Pepita 29 590 HUF Megnézem → Ubbink Szolár zuhany DELUXE PREMIUM (208 cm magas, 35 l kapacitás) Pepita 88 590 HUF Megnézem → -15% A növények ereje - Megújuló nyersanyagokkal a jövőbe - Mi Micsoda Bookline 3 490 HUF 2 967 HUF Megnézem →

*Szponzorált linkek. Vásárlás esetén oldalunk kis jutalékot kaphat, neked nem kerül többe.

Jellemzők és megjelenés

A holland szil (Ulmus × hollandica) az angol szil (U. minor) és a hegyi szil (U. glabra) természetes vagy mesterséges keresztezéséből keletkezett hibridcsoport. 25–35 méteres, széles koronájú, impozáns fa; kérge szürke, mélyen barázdált. Levelei tojásdadok, aszimmetrikus tövűek, szélükön kétszeresen fűrészeltek, felszínük érdes. Apró vöröses virágai kora tavasszal, a levelek előtt nyílnak. Termése kerek, szárnyas makkocska. Gyors növekedésű, hosszú életű fa, ha egészséges marad.

Előfordulás és élőhely

A holland szil évszázadokon át Európa egyik legkedveltebb fasorfa volt; Hollandiában, Belgiumban és az Egyesült Királyságban tömegesen ültették. A 20. században azonban az Ophiostoma ulmi és O. novo-ulmi gombák által okozott hollandi szilfabetegség (Dutch elm disease) az európai és észak-amerikai szilállományok nagy részét elpusztította. Magyarországon is súlyos veszteségeket okozott; ma már csak betegségtűrő szelektált fajták ajánlottak. Nedves, tápanyagban gazdag, mélyen lazított talajon érzi a legjobban magát.

Ültetési tanácsok

Csak betegségellenálló fajtákat ültessünk (pl. „Rebona", „Lutèce", „Dodoens"). Napos, szellős helyre ültessük tavasszal; mélyebb, nedves talajt preferál. Fasorba, parkba, nagyobb kertbe való fa – 8–10 méteres sortávolsággal. Az első években rendszeres öntözés és tápanyag-utánpótlás javasolt. Fogékony fajtákat ne ültessünk beteg szilak közelében, mert a gombát szilbogarak terjesztik.

Gondozás és metszés

Száraz, elszáradt ágakat azonnal távolítsuk el – ezek szilbogár-fészkelőhelyek lehetnek. Ritkítást tél végén végezzük. Ha koronán barna, hervadó ágcsúcsokat észlelünk, vizsgáltassuk meg mielőbb – a hollandi szilfabetegség korai jelei ezek. Fertőzött fát hatósági engedéllyel kell eltávolítani. Egészséges, ellenálló fajtákon a gondozás minimális; évente egyszer tápanyag-utánpótlás elegendő.

Felhasználás és érdekességek

A szilfa fája kemény, rugalmas, vízálló – évszázadokon át kerékagyak, hajóépítés, csatornafedők és vízvezetékcsövek anyaga volt (a vizes környezetben különösen tartós). Amszterdam és Velence cölöpalapozatai szilgerendákból állnak. A hollandi szilfabetegség az egyik legtöbbet kutatott fás növénybetegség; az ellenálló fajták nemesítése napjainkban is folyik. A szil a közép-európai kultúrtáj egyik jelképes faja – hiányát az elmúlt évtizedek fasoraiban ma is érezzük.