Virágos som

  • Magasság: 12 m-ig

  • Alak: Terebélyes

  • Levél: Tojásdadok, elliptikusak, 10 cm hosszúak, 6 cm szélesek, hegyes csúcsúak, ép szélűek. Felszínük sötétzöld, sima, fonákjuk ezüstös, molyhos. Õsszel megpirosodnak, a hajtások hamvasak.

  • Kéreg: Vörösbarna. fekete. Mélyen, kis szögletes lemezekre repedezett.

  • Virág: Aprók, zöldesek, gombszerű fejecskákbe tömörülnek. A virágzatot négy, kicsípett csúcsú fellevél övezi, melyek színe a fehértől a rózsaszínig változhat.

  • Termés: Apró, piros, csoportosan érő csonthéjas.

  • Latin neve: Cornus florida 

  • Származási hely: Észak-Amerika keleti része.

  •  

    Élőhely: Savanyú talajú erdők.

Jellemzők és megjelenés

A virágos som (Cornus mas) az egyik legkorábbban virágzó hazai cserjénk vagy kisebb fánk: február–márciusban, még a levelek előtt nyíló apró sárga virágcsomói frissítő tavaszjelző látványt nyújtanak. 3–8 méter magasra nő; kérge szürkésbarna, idős korban pikkelyes. Levelei átellenesek, tojásdadok, hegyesek, szembetűnő párhuzamos erekkel. Termése az ismerős hosszúkás, fényes piros som (húsos csonthéjas), amely augusztus–szeptemberben érik – savanykás ízű, de cukorban és C-vitaminban gazdag.

Előfordulás és élőhely

Magyarországon szélesen elterjedt honos faj: sziklás cserjések, tölgyesek szegélyén, mészkőves domboldalakon él. A Dunántúli-középhegységben, a Bükkben és a Mecsekben különösen jellemző. Száraz, napsütéses, meszes talajokat kedvel, de félárnyékban is megtelepszik. Rendkívül hosszú életű: egyes példányok 200–300 éves korúak is lehetnek.

Ültetési tanácsok

Napos vagy félárnyékos helyre ültessük; talajilag nem igényes, meszes közegben különösen jól fejlődik. Ültetése tavasszal vagy ősszel ajánlott. Sövénynek is kiváló: tüskétlen, de sűrű ágrendszere természetes határolót alkot. Terméshez legalább két egyed szükséges a keresztmegporzáshoz. Az első 2–3 évben öntözzük, utána szárazságtűrő.

Gondozás és metszés

Minimális gondozást igényel. Metszés nélkül is megtartja formáját; sövénynek nyírható. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás csak szegény talajokon szükséges tavasszal.

Felhasználás és érdekességek

A som termése befőttnek, lekvárnak, pálinkának (sompálinka) kiváló; szárítva is fogyasztható. Fája az egyik legkeményebb hazai fafaj – orsók, szerszányyelek, kerékküllők készültek belőle. Virágzásakor kiemelkedő korai mézelő, a méhek első tavaszi forrása. Kérgéből és gyümölcséből népi gyógyászatban hasmenés ellen és lázcsillapítóként használták.

Jellemzők és megjelenés

A virágos som (Cornus mas) az egyik legkorábbban virágzó hazai cserjénk vagy kisebb fánk: február–márciusban, még a levelek előtt nyíló apró sárga virágcsomói frissítő tavaszjelző látványt nyújtanak. 3–8 méter magasra nő; kérge szürkésbarna, idős korban pikkelyes. Levelei átellenesek, tojásdadok, hegyesek, szembetűnő párhuzamos erekkel. Termése az ismerős hosszúkás, fényes piros som (húsos csonthéjas), amely augusztus–szeptemberben érik – savanykás ízű, de cukorban és C-vitaminban gazdag.

Előfordulás és élőhely

Magyarországon szélesen elterjedt honos faj: sziklás cserjések, tölgyesek szegélyén, mészkőves domboldalakon él. A Dunántúli-középhegységben, a Bükkben és a Mecsekben különösen jellemző. Száraz, napsütéses, meszes talajokat kedvel, de félárnyékban is megtelepszik. Rendkívül hosszú életű: egyes példányok 200–300 éves korúak is lehetnek.

Ültetési tanácsok

Napos vagy félárnyékos helyre ültessük; talajilag nem igényes, meszes közegben különösen jól fejlődik. Ültetése tavasszal vagy ősszel ajánlott. Sövénynek is kiváló: tüskétlen, de sűrű ágrendszere természetes határolót alkot. Terméshez legalább két egyed szükséges a keresztmegporzáshoz. Az első 2–3 évben öntözzük, utána szárazságtűrő.

Gondozás és metszés

Minimális gondozást igényel. Metszés nélkül is megtartja formáját; sövénynek nyírható. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás csak szegény talajokon szükséges tavasszal.

Felhasználás és érdekességek

A som termése befőttnek, lekvárnak, pálinkának (sompálinka) kiváló; szárítva is fogyasztható. Fája az egyik legkeményebb hazai fafaj – orsók, szerszányyelek, kerékküllők készültek belőle. Virágzásakor kiemelkedő korai mézelő, a méhek első tavaszi forrása. Kérgéből és gyümölcséből népi gyógyászatban hasmenés ellen és lázcsillapítóként használták.

Jellemzők és megjelenés

A virágos som (Cornus mas) az egyik legkorábbban virágzó hazai cserjénk vagy kisebb fánk: február–márciusban, még a levelek előtt nyíló apró sárga virágcsomói frissítő tavaszjelző látványt nyújtanak. 3–8 méter magasra nő; kérge szürkésbarna, idős korban pikkelyes. Levelei átellenesek, tojásdadok, hegyesek, szembetűnő párhuzamos erekkel. Termése az ismerős hosszúkás, fényes piros som (húsos csonthéjas), amely augusztus–szeptemberben érik – savanykás ízű, de cukorban és C-vitaminban gazdag.

Előfordulás és élőhely

Magyarországon szélesen elterjedt honos faj: sziklás cserjések, tölgyesek szegélyén, mészkőves domboldalakon él. A Dunántúli-középhegységben, a Bükkben és a Mecsekben különösen jellemző. Száraz, napsütéses, meszes talajokat kedvel, de félárnyékban is megtelepszik. Rendkívül hosszú életű: egyes példányok 200–300 éves korúak is lehetnek.

Ültetési tanácsok

Napos vagy félárnyékos helyre ültessük; talajilag nem igényes, meszes közegben különösen jól fejlődik. Ültetése tavasszal vagy ősszel ajánlott. Sövénynek is kiváló: tüskétlen, de sűrű ágrendszere természetes határolót alkot. Terméshez legalább két egyed szükséges a keresztmegporzáshoz. Az első 2–3 évben öntözzük, utána szárazságtűrő.

Gondozás és metszés

Minimális gondozást igényel. Metszés nélkül is megtartja formáját; sövénynek nyírható. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás csak szegény talajokon szükséges tavasszal.

Felhasználás és érdekességek

A som termése befőttnek, lekvárnak, pálinkának (sompálinka) kiváló; szárítva is fogyasztható. Fája az egyik legkeményebb hazai fafaj – orsók, szerszányyelek, kerékküllők készültek belőle. Virágzásakor kiemelkedő korai mézelő, a méhek első tavaszi forrása. Kérgéből és gyümölcséből népi gyógyászatban hasmenés ellen és lázcsillapítóként használták.