Türingiai berkenye

• Magasság: 12 m-ig   

• Alak: terebélyes, kúpos.

• Levél: Elliptikusak, tojásdadok, 10 cm hosszúak, 6 cm szélesek, fogazottak,  alapjuk felé egyre mélyebb karéjokra tagoltak, szeldeltek. Felszínük fényeszöld, fonákjuk szürke és szőrös.

• Kéreg: Bíborszürke, sima, idővel töredezik, hámlik.

• Virág: Fehérek, 1,2 cm-esek. Tömött bogernyőkben nyár végén nyílnak.

• Termés: Kerek, 1 cm-es, élénkpiros almácska.

• Latin neve: Sorbus thuringiaca

• Származási hely: Európa.

• Élőhely: Erdők. 

•  

  Megjegyzés: A lisztes és a madárberkenye természetes hibridje. Gyakori városi sorfa. Hazánkban ritka. Levelei lehetnek eltagoltak is egymástól.

Jellemzők és megjelenés

A türingiai berkenye (Sorbus thuringiaca) a lisztes berkenye (S. aria) és a barkóca berkenye (S. torminalis) hibridjéből kialakult faj vagy fajcsoport. Közepes termetű fa, 8–15 méteres magassággal; levelei változatosak: részben karéjosak, részben majdnem egyszerűek, felső lapjuk sötétzöld, fonákjuk fehéres-nemezszerű. Fehér virágai május–júniusban nyílnak. Termése piros-narancssárga, apró, a berkenyékre jellemző almácska, amely őszi madártáplálék.

Előfordulás és élőhely

Közép-Európa hegyvidéki és dombvidéki erdeiben honos; Magyarországon a Dunántúli-középhegységben, a Bükkben és a Zemplénben fordul elő. Meszes, köves, száraz-félszáraz talajokon él. Napfényt és szellős fekvést kedvel; árnyékos helyeken gyengébben fejlődik. Jó szárazságtűrő és hidegtűrő faj.

Ültetési tanácsok

Természetközeli kertbe, száraz domboldalra, sziklakertbe kiváló. Ültetése tavasszal vagy ősszel lehetséges; meszes, lazított talajt preferál. Napos helyre ültessük. Az első 2–3 évben öntözés javasolt, utána önfenntartó. Madarak számára fontos tápláléknövény – vörös-narancs terméseit hamar felfalják.

Gondozás és metszés

Kevés gondozást igényel. Metszés csak száraz ágak eltávolítására szükséges. Betegségekkel szemben ellenálló; a tűzelhalás (Erwinia amylovora) ritkán érinti a berkenyéket. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.

Felhasználás és érdekességek

Termése főzve, lekvárnak, gyümölcspálinkának felhasználható. Fája kemény, sűrű – faragóanyag, esztergályos alapanyag, kiváló tüzelő. Őszi lombszíne (sárga-narancs) és piros termése miatt dekoratív díszfa. A berkenyék a hazai erdők fontos madárélelmező fái – téli madáretetőhöz terméseit szárítva felkínálhatjuk.

Jellemzők és megjelenés

A türingiai berkenye (Sorbus thuringiaca) a lisztes berkenye (S. aria) és a barkóca berkenye (S. torminalis) hibridjéből kialakult faj vagy fajcsoport. Közepes termetű fa, 8–15 méteres magassággal; levelei változatosak: részben karéjosak, részben majdnem egyszerűek, felső lapjuk sötétzöld, fonákjuk fehéres-nemezszerű. Fehér virágai május–júniusban nyílnak. Termése piros-narancssárga, apró, a berkenyékre jellemző almácska, amely őszi madártáplálék.

Előfordulás és élőhely

Közép-Európa hegyvidéki és dombvidéki erdeiben honos; Magyarországon a Dunántúli-középhegységben, a Bükkben és a Zemplénben fordul elő. Meszes, köves, száraz-félszáraz talajokon él. Napfényt és szellős fekvést kedvel; árnyékos helyeken gyengébben fejlődik. Jó szárazságtűrő és hidegtűrő faj.

Ültetési tanácsok

Természetközeli kertbe, száraz domboldalra, sziklakertbe kiváló. Ültetése tavasszal vagy ősszel lehetséges; meszes, lazított talajt preferál. Napos helyre ültessük. Az első 2–3 évben öntözés javasolt, utána önfenntartó. Madarak számára fontos tápláléknövény – vörös-narancs terméseit hamar felfalják.

Gondozás és metszés

Kevés gondozást igényel. Metszés csak száraz ágak eltávolítására szükséges. Betegségekkel szemben ellenálló; a tűzelhalás (Erwinia amylovora) ritkán érinti a berkenyéket. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.

Felhasználás és érdekességek

Termése főzve, lekvárnak, gyümölcspálinkának felhasználható. Fája kemény, sűrű – faragóanyag, esztergályos alapanyag, kiváló tüzelő. Őszi lombszíne (sárga-narancs) és piros termése miatt dekoratív díszfa. A berkenyék a hazai erdők fontos madárélelmező fái – téli madáretetőhöz terméseit szárítva felkínálhatjuk.

Jellemzők és megjelenés

A türingiai berkenye (Sorbus thuringiaca) a lisztes berkenye (S. aria) és a barkóca berkenye (S. torminalis) hibridjéből kialakult faj vagy fajcsoport. Közepes termetű fa, 8–15 méteres magassággal; levelei változatosak: részben karéjosak, részben majdnem egyszerűek, felső lapjuk sötétzöld, fonákjuk fehéres-nemezszerű. Fehér virágai május–júniusban nyílnak. Termése piros-narancssárga, apró, a berkenyékre jellemző almácska, amely őszi madártáplálék.

Előfordulás és élőhely

Közép-Európa hegyvidéki és dombvidéki erdeiben honos; Magyarországon a Dunántúli-középhegységben, a Bükkben és a Zemplénben fordul elő. Meszes, köves, száraz-félszáraz talajokon él. Napfényt és szellős fekvést kedvel; árnyékos helyeken gyengébben fejlődik. Jó szárazságtűrő és hidegtűrő faj.

Ültetési tanácsok

Természetközeli kertbe, száraz domboldalra, sziklakertbe kiváló. Ültetése tavasszal vagy ősszel lehetséges; meszes, lazított talajt preferál. Napos helyre ültessük. Az első 2–3 évben öntözés javasolt, utána önfenntartó. Madarak számára fontos tápláléknövény – vörös-narancs terméseit hamar felfalják.

Gondozás és metszés

Kevés gondozást igényel. Metszés csak száraz ágak eltávolítására szükséges. Betegségekkel szemben ellenálló; a tűzelhalás (Erwinia amylovora) ritkán érinti a berkenyéket. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.

Felhasználás és érdekességek

Termése főzve, lekvárnak, gyümölcspálinkának felhasználható. Fája kemény, sűrű – faragóanyag, esztergályos alapanyag, kiváló tüzelő. Őszi lombszíne (sárga-narancs) és piros termése miatt dekoratív díszfa. A berkenyék a hazai erdők fontos madárélelmező fái – téli madáretetőhöz terméseit szárítva felkínálhatjuk.