Tövises lepényfa

• Magasság: 30 m-ig

• Alak: Terebélyes

• Levél: A fiatal hajtásokon kétszeresen,  az idősebbeken egyszeresen szárnyaltak. A levélkék 4 cm hosszúak, finoman fogazottak, élénkzöldes, ősszel sárgára színeződnek. A hajtások tövisesek. 

• Kéreg: Sötétszürke, pikkelyes, elágazó tövisekkel.

• Virág: Egyivarúak, aprók, sárgászöldek. Hengeres, felálló, 5 cm hosszú fürtjeik nyár eleján nyílnak az idősebb ágakon. Egylakiak.

• Termés: Nagy, gyakran csavarodott, 45 cm hosszú, barna hüvely.

• Latin neve: Gleditsia triacanthos

• Származási hely: Észak-Amerika.

• Élőhely: Sűrű, nyirkos erdők.

•  

  Megjegyzés: Magvai édesek, ehetők. Hazánkban gyakori díszfa. Törzsén és ágain 10-20 cm hosszú tüskék nyílnak.

 

Jellemzők és megjelenés

A tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) Észak-Amerika keleti részéről származó, impozáns, 20–30 méteres lombhullató fa. Legfeltűnőbb jellegzetessége az elágazó, akár 30 cm hosszú, kemény, hármas tüskéjű törzs és ágak – ezek valódi védelmet biztosítanak. Kérge szürkésbarna, hosszanti repedésekkel. Párosán szárnyalt levelei finomak, apró levélkékből állnak, nyáron friss zöldek, ősszel sárgák. Hosszú, lapos, csavarodó hüvelytermései 30–45 cm hosszúak, belül édes ízű pépet tartalmaznak.

Előfordulás és élőhely

Magyarországon nem honos, de a 19. század óta fasorokban, parkokban, száraz területek fásításában alkalmazzák. Kivételesen szárazságtűrő, meleg- és fénykédvelő faj; városban légszennyezéssel, tömörített talajjal és forróságot is elvisel. Laza, jó vízelvezetésű, akár meszes talajt is kedvel. Tövismentes kertészeti fajtái (var. inermis) utcafának ideálisak.

Ültetési tanácsok

Napos helyre ültessük tavasszal. Várostűrő faj; parkolókba, száraz fasorokba kiváló. Tüskés törzsű formát gyermekek közelében kerüljük – a tövismentes fajtákat részesítsük előnyben. Az első 2–3 évben öntözés javasolt; utána szárazságtűrő. Hüvelytermései lehullva takarítást igényelnek.

Gondozás és metszés

Metszést télen végezzük. Száraz ágakat bármikor eltávolíthatjuk. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges. Tüskéi miatt védelmi sövénynek is alkalmazható.

Felhasználás és érdekességek

Hüvelytermése édes pépje miatt az észak-amerikai indiánok élelmiszerként fogyasztották; takarmányként szarvasmarhának is adták. Fája rendkívül kemény, tartós, vízálló – kerítésoszlopnak, vasúti talpfának hasznosították. Nitrogénkötő szimbiózisa révén szegény talajokon is önfenntartó. Érdekesség: a lepényfa mézes virágai kiváló méhlegelőt biztosítanak, bár a fa tüskéi a méhészeket is óvatosságra intik.

Jellemzők és megjelenés

A tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) Észak-Amerika keleti részéről származó, impozáns, 20–30 méteres lombhullató fa. Legfeltűnőbb jellegzetessége az elágazó, akár 30 cm hosszú, kemény, hármas tüskéjű törzs és ágak – ezek valódi védelmet biztosítanak. Kérge szürkésbarna, hosszanti repedésekkel. Párosán szárnyalt levelei finomak, apró levélkékből állnak, nyáron friss zöldek, ősszel sárgák. Hosszú, lapos, csavarodó hüvelytermései 30–45 cm hosszúak, belül édes ízű pépet tartalmaznak.

Előfordulás és élőhely

Magyarországon nem honos, de a 19. század óta fasorokban, parkokban, száraz területek fásításában alkalmazzák. Kivételesen szárazságtűrő, meleg- és fénykédvelő faj; városban légszennyezéssel, tömörített talajjal és forróságot is elvisel. Laza, jó vízelvezetésű, akár meszes talajt is kedvel. Tövismentes kertészeti fajtái (var. inermis) utcafának ideálisak.

Ültetési tanácsok

Napos helyre ültessük tavasszal. Várostűrő faj; parkolókba, száraz fasorokba kiváló. Tüskés törzsű formát gyermekek közelében kerüljük – a tövismentes fajtákat részesítsük előnyben. Az első 2–3 évben öntözés javasolt; utána szárazságtűrő. Hüvelytermései lehullva takarítást igényelnek.

Gondozás és metszés

Metszést télen végezzük. Száraz ágakat bármikor eltávolíthatjuk. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges. Tüskéi miatt védelmi sövénynek is alkalmazható.

Felhasználás és érdekességek

Hüvelytermése édes pépje miatt az észak-amerikai indiánok élelmiszerként fogyasztották; takarmányként szarvasmarhának is adták. Fája rendkívül kemény, tartós, vízálló – kerítésoszlopnak, vasúti talpfának hasznosították. Nitrogénkötő szimbiózisa révén szegény talajokon is önfenntartó. Érdekesség: a lepényfa mézes virágai kiváló méhlegelőt biztosítanak, bár a fa tüskéi a méhészeket is óvatosságra intik.

Jellemzők és megjelenés

A tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) Észak-Amerika keleti részéről származó, impozáns, 20–30 méteres lombhullató fa. Legfeltűnőbb jellegzetessége az elágazó, akár 30 cm hosszú, kemény, hármas tüskéjű törzs és ágak – ezek valódi védelmet biztosítanak. Kérge szürkésbarna, hosszanti repedésekkel. Párosán szárnyalt levelei finomak, apró levélkékből állnak, nyáron friss zöldek, ősszel sárgák. Hosszú, lapos, csavarodó hüvelytermései 30–45 cm hosszúak, belül édes ízű pépet tartalmaznak.

Előfordulás és élőhely

Magyarországon nem honos, de a 19. század óta fasorokban, parkokban, száraz területek fásításában alkalmazzák. Kivételesen szárazságtűrő, meleg- és fénykédvelő faj; városban légszennyezéssel, tömörített talajjal és forróságot is elvisel. Laza, jó vízelvezetésű, akár meszes talajt is kedvel. Tövismentes kertészeti fajtái (var. inermis) utcafának ideálisak.

Ültetési tanácsok

Napos helyre ültessük tavasszal. Várostűrő faj; parkolókba, száraz fasorokba kiváló. Tüskés törzsű formát gyermekek közelében kerüljük – a tövismentes fajtákat részesítsük előnyben. Az első 2–3 évben öntözés javasolt; utána szárazságtűrő. Hüvelytermései lehullva takarítást igényelnek.

Gondozás és metszés

Metszést télen végezzük. Száraz ágakat bármikor eltávolíthatjuk. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges. Tüskéi miatt védelmi sövénynek is alkalmazható.

Felhasználás és érdekességek

Hüvelytermése édes pépje miatt az észak-amerikai indiánok élelmiszerként fogyasztották; takarmányként szarvasmarhának is adták. Fája rendkívül kemény, tartós, vízálló – kerítésoszlopnak, vasúti talpfának hasznosították. Nitrogénkötő szimbiózisa révén szegény talajokon is önfenntartó. Érdekesség: a lepényfa mézes virágai kiváló méhlegelőt biztosítanak, bár a fa tüskéi a méhészeket is óvatosságra intik.