Lisztes berkenye

  • Magasság: 15 m-ig

  • Alak: Terebélyes, oszlopos.

  • Levél: Elliptikusak, tojásdadok, 12 cm hosszúak, 6 cm szélesek, szúrósan fogazottak. Felszínük fényes sötétzöld, fonákjuk fehér szőrös. Fiatalon halványzöldek, molyhosak.

  • Kéreg: Szürke, sima.

  • Virág: Fehérek, 1 cm-esek. Lapos bogernyőkben tavasz végén nyílnak.

  • Termés: Kerek, élénkvörös, 1,2 cm-es almácska, halvány paraszemölcsökkel.

  • Latin neve: Sorbus aria

  • Származási hely: Európa.

  • Élőhely: Meszes talajon az alföldektől a hegységekig. 

Jellemzők és megjelenés

A lisztes berkenye (Sorbus aria) 8–15 méteres, kerekded vagy ovális koronájú, lombhullató fa. Jellegzetessége a levelek fonákján lévő fehér, lisztes-nemezszerű szőrzet – felülről sötétzöldek, alulról vakítóan fehérek. Szélben libegve kétszínű játékot mutat. Fehér virágai május–júniusban nyílnak, csomókban. Termése piros vagy narancssárga, lisztes tapintású, apró almácska, szeptember–október folyamán érik – madarak kedvence.

Előfordulás és élőhely

Közép- és Dél-Európa mészkőhegyvidékeinek jellemző faja; Magyarországon a Dunántúli-középhegységben, a Bükkben és a Mecsekben él sziklás, száraz, meszes termőhelyeken. Kitűnő szárazságtűrő, melegkedvelő, napigényes faj; sekélyebb, köves talajokon is megtelepszik. Városban, légszennyezéssel és szárazsággal szemben ellenálló – ritka, de értékes utcafia.

Ültetési tanácsok

Napos helyre ültessük tavasszal; meszes, lazított talajba kerüljön. Az első 2–3 évben öntözés javasolt; utána szárazságtűrő. Kertbe, sziklakertbe, száraz domboldali parkba kiváló. Madarak számára fontos tápláléknövény – terméseiért rendszeresen látogatják.

Gondozás és metszés

Kevés gondozást igényel. Metszés csak száraz ágak eltávolítására szükséges. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.

Felhasználás és érdekességek

Termése főzve, lekvárnak, gyümölcsbor alapanyagának felhasználható; nyersen lisztes, enyhe ízű. Fája kemény, sűrű, kiváló tüzelő és esztergályos alapanyag. Őszi piros termése és fehér levélfonákja miatt dekoratív díszfa; télen is maradó terméscsomói madáretetést biztosítanak. A lisztes berkenyét régen "wayfarer's tree"-nek (vándorfa) is hívták, mert száraz, napos útszéleken, mészkőgerinces ösvényeken volt jellemző.