Keskenylevelű ezüstfa

• Magasság: 7 m-ig

• Alak: Széles, terebélyes

• Levél: Ezüstös, keskeny, lándzsás. Hosszúsága legfeljebb 8 cm, széle ép. A levél színoldala szürkészöld, gyenge ezüstös fényű. Õsszel lehullik.

• Kéreg: Szürkésbarna, rostosan barázdált, leváló.

• Virág: Sárgás, csöves. A levélhónaljban rövid kocsányon, párosával vagy hármasával fejlődnek a nem feltűnő, sárgás, négytagú virágok, cimpái kihajlanak.

• Termés: Sárgás, csonthéjas áltermés. Kb. 2 cm hosszú, az olívabogyóra hasonlít.

• Latin neve: Elaeagnus angustifolia

• Származási hely: Nyugat-Ázsia és Afganisztán mérsékelt éghajlati övbe eső területe.

• Élőhely: Sztyeppek, tápanyagszegény kisebb mértékben a sós talajt is elviseli.

• Megjegyzés: Hazánkba a 17. sz. folyamán hozták be. 

Jellemzők és megjelenés

A keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) tüskésen ágas, 4–8 méteres kisfa vagy nagy cserje, amelynek legfeltűnőbb jellegzetessége az ezüstös-fehér, lándzsa alakú levélzete – mindkét felszín sűrűn fehér csillagszőrökkel borított, ezért az egész növény ezüstösen csillog. Apró, sárgás virágai kellemes, édes illatot árasztanak. Termése liszt ízű, barnásvörös bogyó, amelyet madarak és medvék egyaránt fogyasztanak. Kérge barna, sima.

Előfordulás és élőhely

Közép- és Dél-Ázsia, a Kaukázus és Dél-Európa száraz, homokos, szikes területeinek jellemző faja. Magyarországon az Alföld homokvidékein (Duna–Tisza köze) szórványosan honos, máshol ültetik. Rendkívüli szárazságtűrő, napigényes, sóstűrő, szélálló faj. Nitrogénkötő szimbiózisban él gyökérgombákkal – szegény talajokon is önfenntartó.

Ültetési tanácsok

Száraz, homokos, napfényes helyre ültessük tavasszal; talajelőkészítés nem szükséges. Szikes, sós talajt is tűri – egyedülálló tulajdonság. Szélvédő fasornak, homokdűne-megkötésre kiváló. Az első 2 évben öntözés javasolt; utána önfenntartó.

Gondozás és metszés

Tüskéi miatt kesztyűben dolgozzunk. Sövénynek, szélvédőnek visszavágható. Kártevőkkel és betegségekkel szemben igen ellenálló. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.

Felhasználás és érdekességek

Termésének lisztes pépje ehetős, közép-ázsiai és iráni konyhában lekvárnak, szörpnek, kenyérsütéshez adaléknak alkalmazzák. Fája kemény, illatos – kisebb faragott tárgyak alapanyaga. Közép-Ázsiában a folyópartok és oázisok jelképes fájaként tisztelik; Üzbegisztánban és Iránban az "olajfa" (zeytun) metaforikus párja. Érdekesség: az ezüstfa gyökerei nitrogénkötő Frankia-baktériumokkal szimbiózisban élnek – sivatagos talajokon ez döntő életbenmaradási előny.