Papíreperfa
- Lombhullatók
- Találatok: 10487

-
Magasság: 15 m-ig
-
Alak: Terebélyes.
-
Levél: Tojásdadok, 20 cm hosszúak, 15 cm szélesek, néha karéjosak, durván fogazottak. Felszínük fénytelen, zöld, érdesen szőrös., fonákjuk finoman molyhos. Lombfakadáskor bíborszínűek.
-
Kéreg: Szürkésbarna, kissé repedezett.
-
Virág: Egyivarúak, aprók. A fehér porzósak vaskos, lecsüngő barkákban, a zöld, vörös bibeszálú termősek kis fejecskékben tavasz végén, nyár elején nyílnak. Kétlakiak.
-
Termés: Piros, 2 cm-es terméságazatából kis nyélen terméskék állnak ki.
-
Latin neve: Broussonetia papyrifera
-
Származási hely: Kína, Japán.
-
Élőhely: Napos tisztások.
-
Megjegyzés: Kérgéből Japánban különleges papírt készítenek. Hazánkban ritka díszfa (Én személy szerint, még csak egyszer találkoztam vele).
*Szponzorált linkek. Vásárlás esetén oldalunk kis jutalékot kaphat, neked nem kerül többe.
Jellemzők és megjelenés
A papíreperfa (Broussonetia papyrifera) Kelet-Ázsiából (Kína, Japán) származó, 10–15 méteres lombhullató fa, amely Magyarországon inváziós fajnak számít. Levelei rendkívül változatosak: egyes töveken egyszerű, tojásdad, míg másokon mélyen karéjolt, eperfára emlékeztető levelek egyaránt előfordulnak. Felső lapjuk érdes, szőrös. Kétivarú: a hím fák hosszú, barkás virágzatot, a nők gömbölyű, narancsvörös terméscsomókat hoznak. Kérge szürke, sima.
Előfordulás és élőhely
Magyarországon vasúti töltések, felhagyott területek, városi romterületek inváziós pionírja. Agresszívan terjed gyökérsarjakkal és maggal; nehezen irtható. Száraz, szegény, meszes talajokon, napsütéses helyeken életképes. Ültetése nem ajánlott – meglévő példányok visszaszorítása kívánatos.
Gondozás és metszés
Irtás esetén a tőkét gyomirtóval kell kezelni, mert sarjakból visszanő. Természetvédelmi területeken az irtás kötelező.
Felhasználás és érdekességek
A papíreperfa kérge a hagyományos japán és kínai papírkészítés alapanyaga – az egyik legtartósabb rostanyag. A japán "washi" papír és a polinéziai "tapa" szövet egyaránt ebből készül. Érett termése édes, ehetős; Ázsiában lekvárnak és bornak is feldolgozzák. Érdekesség: a polinéziai és délkelet-ázsiai emberek Csendes-óceáni terjedéséhez genetikailag is kapcsolódik a papíreperfa – a fa és az ember vándorlásának iránya szinte párhuzamos volt a szigetvilágban.