Fehér fagyöngy

• Magasság: 1 m-ig

• Alak: Gömb alakú

• Levél: Átellenesen állnak, ülők, húsosak, párhuzamosan futnak az erei, nyelv alakúak esetleg hosszúkás-tojásdadok, sárgászöld színűek. Tompák, tövükön elkseknyedők, kopasza, ép szélűek.

• Kérge: Barnás, szürkés színű.

• Virág: Egyivarúak, kétlakiak, 3-6 tagú ülő, levélhónalji sátorvirágzatban állnak. A hím virágok nagyobbak és sokal feltűnőbbek a nő ivarú virágoknál.

• Termés: Álbogyó, borsó nagyságú, zöld, majd opálszerűen áttetsző fehéres vagy halványsárgás színű. 1-2 tojásdad  mag van benne.

• Latin neve: Viscum album

• Származási hely: Dél- és Közép-Európa, Ázsia.

• Élőhely: Lombos és tűlevelű fákon élősködik.

• Megjegyzés: Hazánkban nagyon gyakori. Ragacsos a terméséből régen enyvet főztek, bár ezt e ragadós anyagot legfőképpen a Sárga fagyöngyből készítették. A madarak szeretik, főleg a Léprigó, és ahogy elviszi a termését egyik fáról a másikra a fák ágain maradhat néhány mag, így szaporodik. A fákon amelyeken legfőképpen láthatjuk: Nyárfák, Fűzek, Kőrisfafélék, de megtalálhatók más különféle növényeken is Pl. ritkán Csipkebogyó stb.

Jellemzők és megjelenés

A fehér fagyöngy (Viscum album) nem fa, hanem félparazita örökzöld cserje, amely más fák ágain él: gömbölyű, zöld "golyó" formájú, 20–80 cm átmérőjű bokrot alkot a gazdafa koronájában. Levelei bőrszerűek, sárgászöldek, lándzsásak, párosával állnak. Apró virágai sárgásak; termése fehér, átlátszó, ragadós bogyó, amely télen érik – madarak (különösen a léprigó) terjesztik. Gyökéreivel belenyúl a gazdafa szállítószöveteibe, onnan vonja el a vizet és ásványianyagokat.

Előfordulás és élőhely

Egész Magyarországon elterjedt; leggyakoribb gazdái az alma, körte, nyárfa, nyírfa, nyárfa, fűzfa, juhar, hárs. Tölgyre, bükkre és fenyőre ritkábban telepszik. Napfényes, szellős koronarészeket kedvel – ezért általában a fa felső ágain él. Nem pusztítja el a gazdafát, de gyengítheti, és tömeges fertőzésnél csökkentheti a termést.

Érdekességek és felhasználás

A fagyöngy az egyik legismertebb karácsonyi növény – az angolszász hagyományban a mistletoe alatt megcsókolják egymást az emberek. A kelta druidák szent növénynek tartották; különösen a tölgyfán élő fagyöngyöt becsülték. Bogyói mérgezőek – gyermekektől tartani kell. Gyógyászati felhasználása régóta ismert: Iscador és más iscador-alapú készítmények (főként antropozófikus orvoslásban) rák kiegészítő kezelésére ajánlottak – hatásossága tudományosan vitatott. A lép- és vadgalambok, rigók bogyóit fogyasztják; a magot csőrükkel más fákra kenve terjesztik.