Madárberkenye

• Magasság: 15 m-ig

• Alak: Ernyőszerű

• Kéreg: Fényes szürke, sima

• Levél: Páratlanul szárnyasan összetett, ősszel lehulló

• Virág: Álernyő

• Termés: Korallpiros almatermés

• Latin neve: Sorbus aucuparia

• Származási hely: Ázsia, Európa

• Élőhely: Nyirkos, savanyú talajú erdők, mocsarak, hegységek

•  

  Megjegyzés: Vörös berkenyének, gálnafának is nevezik. Gyümölcséből zselét, befőttet készítenek. Nyersen fogyasztva megárthat. Városainkban is ültetik 

 

Jellemzők és megjelenés

A madárberkenye (Sorbus aucuparia) kisebb termetű, ernyőszerű koronájú lombhullató fa, amely 15 méteres magasságot is elérhet. Páratlanul szárnyasan összetett levelei 11-15 levélkéből állnak; fehér virágfürtjei késő tavasszal nyílnak, majd szeptemberre korallpiros bogyókká fejlődnek. Kérge fényes szürke és sima. Az egyik legdekoratívabb hazai fa: virágzáskor fehér, ősszel pedig ragyogó narancs-piros árnyalatú.

Előfordulás és élőhely

Ázsiától Európáig elterjedt faj, hegységekben akár 2000 méteres tengerszint feletti magasságig is felhúzódik. Magyarországon az Északi-középhegységben és a Dunántúli-középhegységben él természetes állományokban; parkokban, utakon díszfaként is ültetik. Nyirkos, savanyú talajú erdőkben, mocsarak szélén és hegyi lejtőkön egyaránt otthon van. Télálló, szelet tűrő faj.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel érdemes ültetni. Napos és félárnyékos helyen is megél; savanykás, jó vízelvezetésű talajt kedvel. Városi körülményekre is alkalmas – levegőszennyezéssel szemben mérsékelt tűrőképességű. Kertbe 4-5 méteres tőtávolsággal telepíthető. Az első néhány évben mulcsréteg és rendszeres öntözés segíti a meggyökeresedést.

Gondozás

Kifejlett korában igénytelen fa; szárazságtűrő, fagytűrő, kártevőkkel szemben ellenálló. Tűzelhalás (Erwinia amylovora) ritkán érintheti, de figyelni kell rá: fertőzött ágakat azonnal vágjuk le és égessük el. Metszés nem szükséges, csak szükség esetén ritkítsuk a koronát.

Madárbarát fa – érdekességek

Neve onnan ered, hogy bogyóit madarakra lesve régen csapdacsalinak használták. Termése valójában fontos téli táplálék seregélyek, rigók, fenyőmadarak számára – ezért a kertbe ültetett madárberkenye remek élőhelyfejlesztési eszköz. Az érett bogyók gyengén mérgezőek nyersen, de főzve, aszalva (párolta berkenye) fogyasztható, és népi gyógyászatban C-vitamin-forrásként tartják számon.