Virágos kőris

• Magasság: 10-20 m-ig

• Alak: Gömbölyded, terebélyes

• Kéreg: Szürkés, majd feketés, matt, egyenletes

• Levél: Páratlanul szárnyasan összetett, ősszel lehulló

• Virág: Krémszínű, tömött, bókoló buga

• Termés: Lependék

• Latin neve: Fraxinus ornus

• Származási hely: Délnyugat-Ázsia, Közép- és Dél-Európa 

• Élőhely: Száraz, napos lejtők, erdők

•  

  Megjegyzés: Mannakőris néven is ismert. A legtöbb kőrisfajtól eltérően szép, mutatós a virágzata

Jellemzők és megjelenés

A virágos kőris (Fraxinus ornus), közismert nevén mannakőris, kisebb-közepes méretű lombhullató fa, amely 10-20 méteres magasságot ér el. A legtöbb kőristől eltérően látványos, krémszínű virágzatot fejleszt – sűrű, bókoló bugái május végén nyílnak, és erősen illatosak. Páratlanul szárnyasan összetett levelei 5-9 levélkéből állnak. Kérge szürkés, majd feketés árnyalatú, egyenletes felszínű.

Előfordulás és élőhely

Délnyugat-Ázsiától Közép- és Dél-Európáig elterjedt; Magyarországon a Mecsekben, Villányi-hegységben és a Dunántúl melegebb, szárazabb hegyoldalain honos természetes állományokban. Napos, száraz lejtőket és mészkősziklás erdőszéleket kedvel. Szárazságtűrő faj, alföldi körülmények közt is telepíthető.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy ősszel ültethető. Napos, melegebb fekvésű helyet igényel; meszes, vályogos talajt kedvel, de jó vízelvezetés fontos. Szélnek kitett helyen is megél, télállósága kiváló. Kertben díszfaként kiváló választás: tavaszi virágzása lenyűgöző, és mérsékelt méretei miatt kisebb kertekbe is belefér. Ültetési gödör 50×50 cm, komposzttal dúsítva.

Gondozás

Szárazságtűrő, igénytelen fa; kifejlett korában alig igényel gondozást. Az első néhány évben öntözés és mulcs ajánlott. Betegségekre és kártevőkre kevéssé fogékony. Metszés nem szükséges; természetes formájában is szép díszfa. Ha szükséges, kora tavasszal vágható vissza.

Felhasználás – mannagumi

Nevét a kérgéből csorgó édes nedvről, a mannáról kapta. A mannagumit (mannitol) régen hashajtószerként és édesítőszerként alkalmazták; Szicíliában mai napig gyűjtik és kereskednek vele. Fája kemény, rugalmas; szerszámnyélnek és sporteszközök alapanyagaként hasznosítják.

Jellemzők és megjelenés

A virágos kőris (Fraxinus ornus), közismert nevén mannakőris, kisebb-közepes méretű lombhullató fa, amely 10-20 méteres magasságot ér el. A legtöbb kőristől eltérően látványos, krémszínű virágzatot fejleszt – sűrű, bókoló bugái május végén nyílnak, és erősen illatosak. Páratlanul szárnyasan összetett levelei 5-9 levélkéből állnak. Kérge szürkés, majd feketés árnyalatú, egyenletes felszínű.

Előfordulás és élőhely

Délnyugat-Ázsiától Közép- és Dél-Európáig elterjedt; Magyarországon a Mecsekben, Villányi-hegységben és a Dunántúl melegebb, szárazabb hegyoldalain honos természetes állományokban. Napos, száraz lejtőket és mészkősziklás erdőszéleket kedvel. Szárazságtűrő faj, alföldi körülmények közt is telepíthető.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy ősszel ültethető. Napos, melegebb fekvésű helyet igényel; meszes, vályogos talajt kedvel, de jó vízelvezetés fontos. Szélnek kitett helyen is megél, télállósága kiváló. Kertben díszfaként kiváló választás: tavaszi virágzása lenyűgöző, és mérsékelt méretei miatt kisebb kertekbe is belefér. Ültetési gödör 50×50 cm, komposzttal dúsítva.

Gondozás

Szárazságtűrő, igénytelen fa; kifejlett korában alig igényel gondozást. Az első néhány évben öntözés és mulcs ajánlott. Betegségekre és kártevőkre kevéssé fogékony. Metszés nem szükséges; természetes formájában is szép díszfa. Ha szükséges, kora tavasszal vágható vissza.

Felhasználás – mannagumi

Nevét a kérgéből csorgó édes nedvről, a mannáról kapta. A mannagumit (mannitol) régen hashajtószerként és édesítőszerként alkalmazták; Szicíliában mai napig gyűjtik és kereskednek vele. Fája kemény, rugalmas; szerszámnyélnek és sporteszközök alapanyagaként hasznosítják.