Mandula

Mandula fa
  • Magasság: 8-10 m-ig

  • Alak: Szabálytalanul terebélyes

  • Kéreg: Sötétbarna, érdes 

  • Levél: Keskeny lándzsás, ősszel lehulló

  • Virág: Rózsaszínűtől a fehérig, párosan

  • Termés: Száraz, csonthéjas

  • Latin neve: Prunus dulcis

  • Származási hely: Észak-Afrika, Közép- és Délnyugat-Ázsia

  • Élőhely: Száraz hegyoldalak, erdők, cserjések

  • Megjegyzés: Amygdalus communis néven is ismert

Mandula fa

Jellemzők és megjelenés

A mandula (Prunus dulcis) kisebb, szabálytalanul terebélyes lombhullató fa, amely 8-10 méteres magasságot ér el. Legszebb időszaka kora tavaszon van: már márciusban kinyíló rózsaszín-fehér virágai a lombot megelőzve borítják be az ágakat. Keskeny, lándzsás levelei a szilvafélékre jellemzőek. Termése száraz, barna csonthéjas; a belső mag az ismert mandulabél, amely fehér (édes) és keserű változatban is létezik.

Előfordulás és élőhely

Észak-Afrikából és Közép-Délnyugat-Ázsiából ered; mediterrán éghajlaton évezredek óta termesztik. Magyarországon elsősorban a Dunántúl déli, naposabb fekvésű kertjeiben és szőlővidékein ültetik gyümölcsfa-céllal. Száraz, köves, meszes hegyoldalakat kedvel; vízálló talajt nem tűri.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal (február-március) vagy október-novemberben ültethető. Déli, szélvédett, napos falhoz vagy lejtőre a legalkalmasabb; fagy ellen védelmet biztosíthat egy kerítés vagy ház déli oldala. Jó vízelvezetésű, meszes vagy semleges talajt igényel. Legalább 4-5 méteres tőtávolságot kell hagyni. A korai virágzás miatt a késői fagyok veszélyesek a termésre; szélvédett helyen kisebb a kockázat.

Gondozás

Szárazságtűrő; túlöntözés és vízálló talaj a legnagyobb veszélye (gombás betegségek). Metszés minden évben szükséges: virágzás után rövidítsük vissza a hajtásokat a terméshozam növelése érdekében. Tűzelhalás (Erwinia) és mandulabetegség (Taphrina deformans – levélsodrodás) ellen réztartalmú permetszerrel védekezhetünk. Az édes mandula önmeddő: két különböző fajtát kell egymás mellé ültetni a termékenyítéshez.

Termés és felhasználás

Júliusban-augusztusban érik; a zöld burok kiszárad és felreped, majd a magot ki lehet törni. Frissen fogyasztható, de szárítva, pirítva és darálva is használják sütéshez, pasztának (marcipán alapja), mandulatejes italokhoz. Szép virágzása miatt Japánban a cseresznyefa (Sakura) hazai alternatívájaként emlegetik.

Jellemzők és megjelenés

A mandula (Prunus dulcis) kisebb, szabálytalanul terebélyes lombhullató fa, amely 8-10 méteres magasságot ér el. Legszebb időszaka kora tavaszon van: már márciusban kinyíló rózsaszín-fehér virágai a lombot megelőzve borítják be az ágakat. Keskeny, lándzsás levelei a szilvafélékre jellemzőek. Termése száraz, barna csonthéjas; a belső mag az ismert mandulabél, amely fehér (édes) és keserű változatban is létezik.

Előfordulás és élőhely

Észak-Afrikából és Közép-Délnyugat-Ázsiából ered; mediterrán éghajlaton évezredek óta termesztik. Magyarországon elsősorban a Dunántúl déli, naposabb fekvésű kertjeiben és szőlővidékein ültetik gyümölcsfa-céllal. Száraz, köves, meszes hegyoldalakat kedvel; vízálló talajt nem tűri.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal (február-március) vagy október-novemberben ültethető. Déli, szélvédett, napos falhoz vagy lejtőre a legalkalmasabb; fagy ellen védelmet biztosíthat egy kerítés vagy ház déli oldala. Jó vízelvezetésű, meszes vagy semleges talajt igényel. Legalább 4-5 méteres tőtávolságot kell hagyni. A korai virágzás miatt a késői fagyok veszélyesek a termésre; szélvédett helyen kisebb a kockázat.

Gondozás

Szárazságtűrő; túlöntözés és vízálló talaj a legnagyobb veszélye (gombás betegségek). Metszés minden évben szükséges: virágzás után rövidítsük vissza a hajtásokat a terméshozam növelése érdekében. Tűzelhalás (Erwinia) és mandulabetegség (Taphrina deformans – levélsodrodás) ellen réztartalmú permetszerrel védekezhetünk. Az édes mandula önmeddő: két különböző fajtát kell egymás mellé ültetni a termékenyítéshez.

Termés és felhasználás

Júliusban-augusztusban érik; a zöld burok kiszárad és felreped, majd a magot ki lehet törni. Frissen fogyasztható, de szárítva, pirítva és darálva is használják sütéshez, pasztának (marcipán alapja), mandulatejes italokhoz. Szép virágzása miatt Japánban a cseresznyefa (Sakura) hazai alternatívájaként emlegetik.