Nagylevelű hárs

 

• Magasság: 30-40 m-ig

• Alak: Lekerekített, kúp alakú korona

• Kéreg: Szürkésbarna, barázdás

• Levél: Kerekded vagy szíves, fűrészfogas szélű, ősszel lehulló

• Virág: Sárgás, murvaleveles, csüngő virágzat

• Termés: Gömbölyded, fel nem nyíló tok

• Latin neve: Tilia platyphyllos

• Származási hely: Délnyugat-Ázsia, Európa

• Élőhely: Nyirkos erdők

Jellemzők és megjelenés

A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) Közép-Európa egyik legimpozánsabb fája: lekerekített, kúpos koronával 30-40 méteres magasságot is elér. Levelei kerekded vagy szíves alakúak, a kislevelű hársnál jóval nagyobbak – innen a neve. Csüngő, murvalevelekhez kötött virágzatai júniusban nyílnak, édes illatuk hosszú távolságra is érezhető. Termése gömbölyded, kemény tok. Kérge szürkésbarna, mélyen barázdált.

Előfordulás és élőhely

Délnyugat-Ázsiától egész Európáig elterjedt; Magyarországon hegyvidéki és dombvidéki lombhullató erdőkben, völgytalpakon honos. Nyirkos, tápanyagban gazdag, vályogos-agyagos talajokon érzi legjobban magát. Félárnyékban is megél, de napfényen fejlődik legjobban. Régi kastélyparkok, templomkertek jellemző fája.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Nagy mérete miatt legalább 8-10 méteres tőtávolságot kell hagyni épületektől és más fáktól. Nyirkos, mélyrétegű talajt igényel; száraz, sekély talajon lassan fejlődik. Városokban utcai fasoros fafajként is kiváló: Európa legszebb hársfasorai (pl. berlini Unter den Linden) nagyrészt hárs változatokból állnak.

Gondozás

Igénytelen és hosszú életű – hazánkban több évszázados példányok is élnek. Szárazságban szenved; tartós aszály idején az idősebb fák levelei barnulnak és korai lombhullás következik be. Levéltetvek megjelenhetnek, de általában nem veszélyesek. Metszést jól tűri; fasori alakra évente visszavágható.

Felhasználás és méhészeti érték

A nagylevelű hárs az egyik legfontosabb mézelő fa: virágzáskor a méhcsaládok hatalmas mennyiségű nektárt gyűjtenek. Virágteájával köhögést, megfázást és álmatlanságot kezelnek a népi gyógyászatban. Fája puha, könnyen faragható: szobrokhoz, modellekhez, hangszerek belsejéhez alkalmazzák.

Jellemzők és megjelenés

A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) Közép-Európa egyik legimpozánsabb fája: lekerekített, kúpos koronával 30-40 méteres magasságot is elér. Levelei kerekded vagy szíves alakúak, a kislevelű hársnál jóval nagyobbak – innen a neve. Csüngő, murvalevelekhez kötött virágzatai júniusban nyílnak, édes illatuk hosszú távolságra is érezhető. Termése gömbölyded, kemény tok. Kérge szürkésbarna, mélyen barázdált.

Előfordulás és élőhely

Délnyugat-Ázsiától egész Európáig elterjedt; Magyarországon hegyvidéki és dombvidéki lombhullató erdőkben, völgytalpakon honos. Nyirkos, tápanyagban gazdag, vályogos-agyagos talajokon érzi legjobban magát. Félárnyékban is megél, de napfényen fejlődik legjobban. Régi kastélyparkok, templomkertek jellemző fája.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Nagy mérete miatt legalább 8-10 méteres tőtávolságot kell hagyni épületektől és más fáktól. Nyirkos, mélyrétegű talajt igényel; száraz, sekély talajon lassan fejlődik. Városokban utcai fasoros fafajként is kiváló: Európa legszebb hársfasorai (pl. berlini Unter den Linden) nagyrészt hárs változatokból állnak.

Gondozás

Igénytelen és hosszú életű – hazánkban több évszázados példányok is élnek. Szárazságban szenved; tartós aszály idején az idősebb fák levelei barnulnak és korai lombhullás következik be. Levéltetvek megjelenhetnek, de általában nem veszélyesek. Metszést jól tűri; fasori alakra évente visszavágható.

Felhasználás és méhészeti érték

A nagylevelű hárs az egyik legfontosabb mézelő fa: virágzáskor a méhcsaládok hatalmas mennyiségű nektárt gyűjtenek. Virágteájával köhögést, megfázást és álmatlanságot kezelnek a népi gyógyászatban. Fája puha, könnyen faragható: szobrokhoz, modellekhez, hangszerek belsejéhez alkalmazzák.