Fehér akác

• Magasság: 25 m-ig

• Alak: Elliptikustól a szabálytalanul szétterülőig

• Kéreg: Vastag, szürkésbarna, mélyen barázdás

• Levél: Páratlanul szárnyasan összetett, ősszel lehulló

• Virág: Pillangós, csüngő fürtben

• Termés: Lapos, feketésbarna hüvely

• Latin neve: Robinia pseudoacacia 

• Származási hely: Az USA délkeleti része

• Élőhely: Erdők, cserjések

•  

  Megjegyzés: Hazánkba a XVIII. század elején telepítették be, azóta szinte mindenütt meghonosodott

Jellemzők és megjelenés

A fehér akác (Robinia pseudoacacia) az USA délkeleti részéről származó, hazánkban a XVIII. század óta meghonosodott lombhullató fa. Szürke, mélyen barázdált kérge és páratlanul szárnyasan összetett levelei jellegzetesek. Május végén bontja csüngő, fehér, pillangós virágfürtjeit – ezek intenzíven illatosak, és Magyarország egyik legfontosabb méhlegelőjét alkotják. Termése lapos, feketésbarna hüvely, amely télen is a fán marad.

Előfordulás és élőhely

Mára az egyik legelterjedtebb fa Magyarországon: homokos alföldi területeken, vasútvonalak mentén, erdőgazdasági ültetvényekben és kertekben egyaránt tömeges. Rendkívül szárazságtűrő és gyorsan növő pionírfaj; homokkötésre, tájrehabilitációra évtizedek óta alkalmazzák. Gyökerein nitrogénkötő baktériumokat tárol, így szegény talajt is javít.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Napos helyet igényel; száraz, homokos, sekély talajon is kiválóan megél, ahol más fafajok nem boldogulnak. Épületek közelébe nem ajánlott (legalább 8 méter), mert erős gyökérsarjakat hajt. Gyorsan nő: 10 év alatt tekintélyes fává válik. Kertbe inkább tájfásításra alkalmas, nem díszkertészeti célra.

Gondozás

Igénytelen, kevés gondozást igényel. Gyökérsarjak visszavágása szükséges, ha nem kívánt helyen terjeszkednek. Betegségekre és kártevőkre általában ellenálló; száraz években azonban akácszú is megjelenhet. Vágott sebei lassan gyógyulnak, ezért metszésnél kíméletes megközelítés ajánlott.

Felhasználás és méhészeti érték

Akácmézünk a világ egyik legtisztább, leghosszabb ideig folyékony maradó mézfajtája; export szempontjából Magyarország egyik legértékesebb mezőgazdasági terméke. Keményfaként kerítésoszlopnak, talpfának, eszköznyélnek kiváló – rothadásnak rendkívül ellenálló. Egyetlen hátránya, hogy invazív jellegű: természetes erdőkben visszaszorítja a honos fajokat.

Jellemzők és megjelenés

A fehér akác (Robinia pseudoacacia) az USA délkeleti részéről származó, hazánkban a XVIII. század óta meghonosodott lombhullató fa. Szürke, mélyen barázdált kérge és páratlanul szárnyasan összetett levelei jellegzetesek. Május végén bontja csüngő, fehér, pillangós virágfürtjeit – ezek intenzíven illatosak, és Magyarország egyik legfontosabb méhlegelőjét alkotják. Termése lapos, feketésbarna hüvely, amely télen is a fán marad.

Előfordulás és élőhely

Mára az egyik legelterjedtebb fa Magyarországon: homokos alföldi területeken, vasútvonalak mentén, erdőgazdasági ültetvényekben és kertekben egyaránt tömeges. Rendkívül szárazságtűrő és gyorsan növő pionírfaj; homokkötésre, tájrehabilitációra évtizedek óta alkalmazzák. Gyökerein nitrogénkötő baktériumokat tárol, így szegény talajt is javít.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal vagy kora ősszel ültethető. Napos helyet igényel; száraz, homokos, sekély talajon is kiválóan megél, ahol más fafajok nem boldogulnak. Épületek közelébe nem ajánlott (legalább 8 méter), mert erős gyökérsarjakat hajt. Gyorsan nő: 10 év alatt tekintélyes fává válik. Kertbe inkább tájfásításra alkalmas, nem díszkertészeti célra.

Gondozás

Igénytelen, kevés gondozást igényel. Gyökérsarjak visszavágása szükséges, ha nem kívánt helyen terjeszkednek. Betegségekre és kártevőkre általában ellenálló; száraz években azonban akácszú is megjelenhet. Vágott sebei lassan gyógyulnak, ezért metszésnél kíméletes megközelítés ajánlott.

Felhasználás és méhészeti érték

Akácmézünk a világ egyik legtisztább, leghosszabb ideig folyékony maradó mézfajtája; export szempontjából Magyarország egyik legértékesebb mezőgazdasági terméke. Keményfaként kerítésoszlopnak, talpfának, eszköznyélnek kiváló – rothadásnak rendkívül ellenálló. Egyetlen hátránya, hogy invazív jellegű: természetes erdőkben visszaszorítja a honos fajokat.