Gyantáscédrus

  • Magasság: 40 m

  • Alak: Karcsú, oszlopos

  • Kéreg: Vörösbarna, pikkelyes

  • Levél: Fénylő, sötétzöldek, pikkelyszerűek, mintegy 3 mm hosszúak. Háromszög alakú, hegyes csúcsban végződnek. Keresztben átellenes állásúak. Az illatos, lapított ágacskákon az alsó és felső pikkelyek nagyobbak.

  • Virág: Aprók, a porzós tobozok sárgák, a termősek zöldek. Hajtásvégi csomókban, télen nyílnak.

  • Termés (toboz): Sárságbarna, hosszúkás, hat szétterülő toborpikellyel.

  • Latin neve: Calocedrus decurrens

  • Származási hely: Észak-Amerika nyugati része

  • Élõhely: Hegyvidéki erdők

  • Megjegyzés: A faj Libocedrus decurrens néven is ismert. A vadon élő idősebb példányok koronája sokkal lazább. Erős illatú fája jól hasznosítható.

Jellemzők és megjelenés

A gyantáscédrus (Calocedrus decurrens, régebben Libocedrus decurrens) Észak-Amerika nyugati partvidékéről származó, impozáns örökzöld tűlevelű fa. Szabályos, karcsú oszlopos koronája messziről megkülönbözteti más fenyőfajétól: a fiatal fák egészen a talajig érő, sűrű zöld tömböt alkotnak. Magassága természetes élőhelyén elérheti a 40–50 métert, Magyarországon telepített példányok 15–25 méterre nőnek. Sötétzöld, pikkelyes, lapított tűi erős, kellemes cédrus-illatot árasztanak. Hosszúkás, tojásdad tobozai 2–3 cm-esek, jellegzetes szárnyasvégű pikkelyekkel.

Előfordulás és élőhely

Természetes élőhelye a Csendes-óceán partjának hegyvidékei: Oregon, Kalifornia és Nevada erdei, 900–2700 méteres tengerszint feletti magasságban. Magyarországon nem honos, de parkokban és arborétumokban a 19. század óta ültetik. A kontinentális klímát jól tűri: fagyálló, de száraz nyarakat kevésbé kedveli. Mélyen lazított, jó vízelvezetésű, semleges-enyhén savas talajt preferál; meszes, tömött talajokon lassabb növekedésű.

Ültetési tanácsok

Napos, szélvédett helyre ültessük tavasszal. Parkban, nagyobb kertben magányos díszfaként mutatós; sövénynek is formálható, bár ez ritka alkalmazás. Ültetéskor a gödörbe keverjünk komposztot, és az első 2–3 évben rendszeresen öntözzük. A felnőtt fa szárazságtűrő; aszályos nyarakon mégis hasznos az alkalmi öntözés. Csemetéhez cserépből indítsuk, mert a szabadgyökerű példányok átültetést rosszabbul viselik.

Gondozás és metszés

Természetes oszlopos formáját megtartja; metszés nem szükséges, csak rontja a formáját. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló; az európai cédrusokat sújtó cédrusbetegségek (Seiridium-gombák) ezt a fajt kevésbé érintik. Tápanyag-utánpótlás jó talajon felesleges. A levelek barna elszíneződése télen normális reakció a hidegre – tavasszal visszazöldül.

Felhasználás és érdekességek

A gyantáscédrus fája könnyű, tartós, rovarálló és jellegzetesen illatos – ceruzagyártásban hosszú ideig ez volt az egyik legfontosabb alapanyag (innen az "cedarwood pencil" angol kifejezés). Kérgéből tűzálló anyagot vonnak ki; az indiánok hajókat és különféle eszközöket faragtak belőle. Illatos fájából szekrények, párnások és mellékkészítmények készülnek. Díszfaként a karcsú, sötétzöld oszlop télen-nyáron díszít, és a cédrusos illat a kert egész légterét átjárja.