Himalájai selyemfenyő

  • Magasság: 40 m-ig

  • Levél: Tűszerűek, keskenyek, 20 cm hosszúak, hajlékonyak. Felületük zöld, belső oldaluk kékesfehér. Öttűs csomóik lecsüngenek a sima, zöld hamvas szárról.

  • Kéreg: Fiatalon szürke és sima. Később sötétszürke, barázdált.

  • Virág: A porzósak sárgák, a termősek kékeszöldek és rózsásak. Nyár elején nyílnak a fiatal hajtásokon.

  • Termés: Görbült, 30 cm hosszú, gyantás, lecsüngő. Zöld, majd világosbarnára érik.

  • Latin név: Pinus wallichiana

  • Származási hely: Himalája.

  • Élőhely: Hegyvidéki erdők. 

  •  

    Megjegyzés: Parkjaink gyakori díszfája. Európában helyenként erdőként is telepítik. 

Jellemzők és megjelenés

A himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana, syn. P. griffithii) az öttűs fenyők egyik legdekoratívabb képviselője: hosszú, 15–20 cm-es, kékeszöld, hajlékony, selymes fényű tűi csüngve lógnak a hosszabb ágakról, festői, romantikus látványt nyújtva. 30–50 méteres, kúpos koronájú fa; kérge fiatalon szürkezöld és sima, idős korban szürkésbarna, pikkelyes. Hengeres tobozai 25–30 cm hosszúak, kissé görbültek, fiatalon kékeszöldek, érett állapotban barnák. Gyantásak és illatos szagúak.

Előfordulás és élőhely

Természetes élőhelye a Himalája és a Hindu Kus hegyvidéke, 1800–3500 méteres magasságban. Magyarországon parkokban és arborétumokban ültetik; viszonylag télálló (–20 °C-ig), de erős hidegben a tűk megbarnulhatnak. Mélyen humuszos, kissé savas, jól szellőztetett talajt preferál; meszes, kötött talajon kevésbé fejlődik. Szeles helyeken a hosszú tűk megsérülhetnek – szélvédett fekvés ajánlott.

Ültetési tanácsok

Tágabb kertbe, parkba való fa – elegendő teret kell biztosítani, mert koronája 8–12 méteres átmérőjű lesz. Napos, szélvédett helyre ültessük tavasszal; cserépből indított csemetét ajánlott venni. Savanyú, lazított talaj, tőzeg-komposzt keverék ideális ültetési közeg. Az első 3–5 évben rendszeres öntözés javasolt; felnőtt korban mérsékelten szárazságtűrő. Körülötte mulcsos talajtakarás segíti a gyökérzet fejlődését.

Gondozás és metszés

Metszést nem igényel; természetes kúpos formájába nem kell beavatkozni. Száraz, beteg ágakat eltávolíthatjuk bármikor. Lisztharmatra és gyanta-csorgásra érdemes figyelni; egyébként betegségekkel szemben ellenálló. Mészes talajú területeken klorózisos tünetek léphetnek fel – savanyítással kezelhető. Tápanyag-utánpótlás savanyú hatású fenyőtrágyával tavasszal ajánlott.

Felhasználás és érdekességek

A himalájai selyemfenyő a viktoriánus kor kedvelt parkfája volt; a brit kastélykertek és skót nagybirtokos parkok emblematikus fenyőféléje. Fája könnyű, illatos, tartós – Ázsiában építkezéshez, bútorkészítéshez és tüzelőként egyaránt hasznosítják. Gyantája hagyományos gyógyászati célokra – légúti panaszok enyhítésére – szolgál. Díszfaként hosszú, elegáns tűi és csüngő tobozai miatt télen is mutatós; a nagyobb kerti fenyők közül az egyik legromantikusabb megjelenésű.