Osztrák feketefenyő
- Örökzöldek
- Találatok: 9006
-
Magasság: 40 m-ig
-
Alak: Terebélyes, oszlopos
-
Levél: Tűszerűek, merevek, 15 cm hosszúak, szúrósak, méregzöldek.
-
Kéreg: Csaknem fekete, pikkelyes, barázdált.
-
Virág: Sárga porzós és a vörös termős tobozok tavasz végén, nyár eljnén nyílnak a fiatal hajtásokon.
-
Toboz: Tojásdad, barna, 8 cm hosszú.
-
Latin neve: Pinus nigra ssp. nigricans
-
Származási hely: Közép- és Délkelet-Európa.
-
Élőhely: Mészkőhegységek
-
Megjegyzés: Hazánkban gyakori erdőalkotó.
*Szponzorált linkek. Vásárlás esetén oldalunk kis jutalékot kaphat, neked nem kerül többe.
Jellemzők és megjelenés
Az osztrák feketefenyő (Pinus nigra subsp. austriaca) hazánk egyik leggyakrabban telepített erdészeti fenyőfaja: 20–35 méter magasra nő, egyenes törzsű, kúpos-lombos koronájú. Tűi párosával állnak, sötétzöldek, 8–16 cm hosszúak, merevek, hegyesek. Kérge fiatalon szürkésbarna, pikkelyes; idős korban vastag, barázdált, szinte fekete – innen a neve. Tobozai tojás alakúak, 5–8 cm-esek, fényes barnák. Gyantás, erős fenyőillatot áraszt.
Előfordulás és élőhely
Természetes előfordulása Ausztria és a Balkán mészkőhegyvidékein jellemző; Magyarországon az Alföldön és a középhegységben széleskörűen telepítették erdősítési célból. Rendkívüli szárazságtűrő, mészkedvelő, szél- és fagytűrő faj – ennek köszönhetően az alföldi homokpusztákon és a mészkőplatókon egyaránt megtalálható. A legszárazabb, legszegényebb talajokon is életképes, ahol más fafajok nem boldogulnak.
Ültetési tanácsok
Erdősítésre, szélvédő fasorokra, száraz homokos kertekre kiváló. Napos helyre ültessük; árnyékot nem tűr. Talajilag minimális igényű: köves, homokos, meszes közegben is megtelepszik. Az első 2–3 évben öntözés javasolt; utána önfenntartó, szárazságtűrő. Cserépből indított csemetét ajánlott venni – a szabadgyökerű példányok átültetést nehezebben viselik.
Gondozás és metszés
Természetes koronaformáját megtartja; metszés nem szükséges. Száraz ágakat bármikor eltávolíthatjuk. Kártevői közül a fenyőbagoly (Dendrolimus pini) és a fenyőgyapjas-szövő károsíthatja tömeges elszaporodáskor. Egészséges, vitális fák kevésbé fogékonyak. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.
Felhasználás és érdekességek
Az osztrák feketefenyő az egyik legfontosabb erdészeti fafaj Közép-Európában: épületfa, bányaácsfa, celluló alapanyag. Gyantájából terpentin és kolofónium nyerhető. Kérgéből csersavat vontak ki. Homokbuckák és kopár mészkőterületek megkötésére-erdősítésére máig alkalmazzák. Érdekesség: az egykori alföldi homokpuszta ma nagy részét épp a feketefenyő-ültetvények teszik erdővé – ez Magyarország egyik legnagyobb tájátalakítási beavatkozása volt.
Jellemzők és megjelenés
Az osztrák feketefenyő (Pinus nigra subsp. austriaca) hazánk egyik leggyakrabban telepített erdészeti fenyőfaja: 20–35 méter magasra nő, egyenes törzsű, kúpos-lombos koronájú. Tűi párosával állnak, sötétzöldek, 8–16 cm hosszúak, merevek, hegyesek. Kérge fiatalon szürkésbarna, pikkelyes; idős korban vastag, barázdált, szinte fekete – innen a neve. Tobozai tojás alakúak, 5–8 cm-esek, fényes barnák. Gyantás, erős fenyőillatot áraszt.
Előfordulás és élőhely
Természetes előfordulása Ausztria és a Balkán mészkőhegyvidékein jellemző; Magyarországon az Alföldön és a középhegységben széleskörűen telepítették erdősítési célból. Rendkívüli szárazságtűrő, mészkedvelő, szél- és fagytűrő faj – ennek köszönhetően az alföldi homokpusztákon és a mészkőplatókon egyaránt megtalálható. A legszárazabb, legszegényebb talajokon is életképes, ahol más fafajok nem boldogulnak.
Ültetési tanácsok
Erdősítésre, szélvédő fasorokra, száraz homokos kertekre kiváló. Napos helyre ültessük; árnyékot nem tűr. Talajilag minimális igényű: köves, homokos, meszes közegben is megtelepszik. Az első 2–3 évben öntözés javasolt; utána önfenntartó, szárazságtűrő. Cserépből indított csemetét ajánlott venni – a szabadgyökerű példányok átültetést nehezebben viselik.
Gondozás és metszés
Természetes koronaformáját megtartja; metszés nem szükséges. Száraz ágakat bármikor eltávolíthatjuk. Kártevői közül a fenyőbagoly (Dendrolimus pini) és a fenyőgyapjas-szövő károsíthatja tömeges elszaporodáskor. Egészséges, vitális fák kevésbé fogékonyak. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.
Felhasználás és érdekességek
Az osztrák feketefenyő az egyik legfontosabb erdészeti fafaj Közép-Európában: épületfa, bányaácsfa, celluló alapanyag. Gyantájából terpentin és kolofónium nyerhető. Kérgéből csersavat vontak ki. Homokbuckák és kopár mészkőterületek megkötésére-erdősítésére máig alkalmazzák. Érdekesség: az egykori alföldi homokpuszta ma nagy részét épp a feketefenyő-ültetvények teszik erdővé – ez Magyarország egyik legnagyobb tájátalakítási beavatkozása volt.
Jellemzők és megjelenés
Az osztrák feketefenyő (Pinus nigra subsp. austriaca) hazánk egyik leggyakrabban telepített erdészeti fenyőfaja: 20–35 méter magasra nő, egyenes törzsű, kúpos-lombos koronájú. Tűi párosával állnak, sötétzöldek, 8–16 cm hosszúak, merevek, hegyesek. Kérge fiatalon szürkésbarna, pikkelyes; idős korban vastag, barázdált, szinte fekete – innen a neve. Tobozai tojás alakúak, 5–8 cm-esek, fényes barnák. Gyantás, erős fenyőillatot áraszt.
Előfordulás és élőhely
Természetes előfordulása Ausztria és a Balkán mészkőhegyvidékein jellemző; Magyarországon az Alföldön és a középhegységben széleskörűen telepítették erdősítési célból. Rendkívüli szárazságtűrő, mészkedvelő, szél- és fagytűrő faj – ennek köszönhetően az alföldi homokpusztákon és a mészkőplatókon egyaránt megtalálható. A legszárazabb, legszegényebb talajokon is életképes, ahol más fafajok nem boldogulnak.
Ültetési tanácsok
Erdősítésre, szélvédő fasorokra, száraz homokos kertekre kiváló. Napos helyre ültessük; árnyékot nem tűr. Talajilag minimális igényű: köves, homokos, meszes közegben is megtelepszik. Az első 2–3 évben öntözés javasolt; utána önfenntartó, szárazságtűrő. Cserépből indított csemetét ajánlott venni – a szabadgyökerű példányok átültetést nehezebben viselik.
Gondozás és metszés
Természetes koronaformáját megtartja; metszés nem szükséges. Száraz ágakat bármikor eltávolíthatjuk. Kártevői közül a fenyőbagoly (Dendrolimus pini) és a fenyőgyapjas-szövő károsíthatja tömeges elszaporodáskor. Egészséges, vitális fák kevésbé fogékonyak. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.
Felhasználás és érdekességek
Az osztrák feketefenyő az egyik legfontosabb erdészeti fafaj Közép-Európában: épületfa, bányaácsfa, celluló alapanyag. Gyantájából terpentin és kolofónium nyerhető. Kérgéből csersavat vontak ki. Homokbuckák és kopár mészkőterületek megkötésére-erdősítésére máig alkalmazzák. Érdekesség: az egykori alföldi homokpuszta ma nagy részét épp a feketefenyő-ültetvények teszik erdővé – ez Magyarország egyik legnagyobb tájátalakítási beavatkozása volt.