Vörös boróka

  • Magasság: 15 m-ig

  • Alak: Terebélyes, kúpos

  • Levél: Keskeny, kihegyesedő, 2,5 cm hosszú tűlevelek. Felszínük zöld, fonákjukon két szürkés sáv van. Hármas örvökben állnak. 

  • Kéreg: Vörösbarna, hosszanti csíkokban hámló.

  • Virág: A sárga porzós és a zöld termős tobozok, kis levélhónalji csomókban, tavasszal nyílnak. Kétlaki növény.

  • Tobozbogyó: 1,2 cm átmérőjű, fiatalon hamvas, éretten vörös.

  • Latin neve: Juniperus oxycedrus

  • Származási hely: Kis-Ázsia, Dél-Európa.

  • Élőhely: Száraz domboldalak és erdők.

  • Megjegyzés: A fájából nyert illóolajokat már régóta használják különböző bőrbetegségek gyógyítására. A Baleárokon, ahol a közönséges boróka nem él, ennek a fajnak a tobozbogyójával ízesítik a gint. Hazánkban díszfaként ültetik.

 

Jellemzők és megjelenés

A vörös boróka (Juniperus oxycedrus) a közönséges borókánál déliesebb, melegkedvelőbb faj: 5–15 méteres kisfa vagy nagy cserje. Tűlevelei a közönséges borókánál hosszabbak (1–2 cm), hegyesebbek, és két fehér sávot viselnek a fonákon. Bogyószerű tobozai nagyobbak (8–12 mm), élénkvörös-bíbor érett állapotban – ez adja a nevét. Kérge szürke-barnás, hosszanti rostokra váló. Jellegzetesen gyantás illatot áraszt.

Előfordulás és élőhely

A Mediterráneum és a Balkán száraz, köves, mészkőhegységeinek jellemző fafaja; Magyarországon szórványos előfordulású, főként a Mecsekben és a Villányi-hegységben él napos, száraz mészkőlejtőkön. Szárazságtűrő, napigényes, melegkedvelő faj; sekélyebb, sziklás talajokon is megtelepszik. Télállósága mérsékelt a közönséges borókánál.

Ültetési tanácsok

Napos, száraz, meszes helyre ültessük tavasszal. Sziklakertbe, déli lejtős kertbe kiváló. Cserépből indított csemetét ültessünk. Az első 2–3 évben öntözés javasolt; utána szárazságtűrő. Télen fiatal fáknál a törzset jutával védjük.

Gondozás és metszés

Természetes formáját megtartja; metszés nem szükséges. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás nem szükséges.

Felhasználás és érdekességek

A vörös boróka cédrusolajának (huile de cade) forrása: a fa kérge és fája száraz lepárlással adja a cade-olajat, amelyet bőrbetegségek (pikkelysömör, ekcéma) kezelésére, állatok tetvességének gyógyítására és a parfümiparban hasznosítanak. Vörös, illatos fája rovarálló – szekrények és ládák bélésanyagaként alkalmazzák. Érett bogyói fogyaszthatók, de ízük kesernyés.