Nyugati tuja

 

• Magasság: 20 m-ig

• Alak: Karcsú, kúpos.

• Levél: Aprók, pikkelyszerűek. Felszínük fényes, sárgászöld, fonákjuk halványabb, nincs fehér rajzolata. Az ágacskák lapítottak, illatosak.

• Kéreg: Narancsbarna, hosszanti csíkokban hámló.

• Virág: A vörös porzós és sárgásbarna termős tobozok elkülönült hajtásvégi csomókban nyílnak. Egylaki növény.

• Toboz: 1 cm hosszú, 8-10 pikkelyű felálló. Fiatalon sárgászöld, éretten barna.

• Latin neve: Thuja occidentalis

• Származási hely: Észak-Amerika keleti része.

• Élőhely: Törmelékes, többnyire mészköves hegyoldalak, mocsarak.

• Megjegyzés: Közönséges tuja néven is ismeretes. Az Európában legkorábban honosodott észak-amerikai fajok egyike, ezáltal nagyon gyakori. Számtalan nemesített fajtája van. Sok közülük díszes, színes lombú és különleges alakú. Szárazságtűrő, de ha öntözzük sokkal teltebb koronája lesz és sokkal többet nő évente. Átlagosan az 5. évtől 30-35 cm-t nő. 

 

Jellemzők és megjelenés

A nyugati tuja (Thuja occidentalis) az egyik legelterjedtebb örökzöld kertészeti fafaj hazánkban: 10–20 méteres, kúpos, sűrű, zöld koronájú fa vagy cserje. Pikkelyes, lapos levelei élénkzöldek, télre némileg barnulnak. Ha megtörjük, intenzív, ámbra-fás illatot áraszt. Apró, 8–12 mm-es tobozai tojásdadok. Kérge szürkésbarna, hosszanti rostokra váló. Sövénynek nyírható; számos kertészeti fajtája forgalomban (törpe, aranyszínű, oszlopos, gömb).

Előfordulás és élőhely

Kanada és az USA északi részének üde erdőiben, mocsaras területein honos. Magyarországon nem honos, de kertekben és parkokban az egyik leggyakrabban ültetett örökzöld. Félárnyékot és napfényt egyaránt tűr; nedves, humuszos, semleges-enyhén savas talajt kedvel. Télállósága kiváló; szárazságot mérsékelten tűri.

Ültetési tanácsok

Napos vagy félárnyékos helyre ültessük tavasszal; mélyen lazított, nedves talajba kerüljön. Sövénynek 60–80 cm sortávolság szükséges. Az első 3 évben rendszeres öntözés javasolt. Száraz, szeles helyen a levelek barnulnak – védjük szélárnyékos pozícióval.

Gondozás és metszés

Sövénynek évente egyszer-kétszer nyírható; az élő zöld részbe nyírjunk, mert az öreg, barna részből nem hajt. Kártevői közül a tuja-levéltetű és a pajzstetű előfordulhat; szellős, napos helyen ritkábban. Tápanyag-utánpótlás tavasszal javasolt.

Felhasználás és érdekességek

A tuja illóolaja (thujon) mérgező – a levelek bevételét kerüljük. A fa fája könnyű, illatos, tartós, rovarálló – csónakok, tégelyek, kerítésoszlopok anyaga Észak-Amerikában. A tuja az egyik legnépszerűbb sövénynövény Európában, de az elterjedt sövény-egységesítés miatt a biodiverzitás csökkenéséhez is hozzájárul – természetközeli kertekben más sövénynövényekkel kombinálják. Érdekesség: az Észak-Amerika legidősebb élő fái között találunk nyugati tuját – egyes kanadai példányok megközelítik az 1000 évet.