Keleti luc

Keleti luc fa
  • Magasság: 50 m-ig

  • Alak: Karcsú, kúpos.

  • Levél: Tűszerűek, 8 mm hosszúak, négyélűek, tompán kihegyezettek, fénylő sötétzöldek. Csavarvonalban simulnak a fehéres, világosbarna, pelyhes szárhoz.

  • Kéreg: Rózsásbarna, kis lemezekben hámló.

  • Virág: A porzósak pirosak, felpattanva sárgák, a termősek vörösek. Tavasszal nyílnak.

  • Toboz: Henger alakú, 10 cm hosszú, lecsüngő. Fiatalon bíborszínű, éretten barna.

  • Latin neve: Picea orientalis

  • Származási hely: Kaukázus, Törökország ÉK-i része.

  • Élőhely: Hegyvidéki erdők.

  • Megjegyzés: Hazánkban aránylag gyakori díszfa. Szárazságtűrő, de a nedvességet is kedveli. Hazánkban mindenféle talajon megél. Nem fagyérzékeny.

Jellemzők és megjelenés

A keleti luc (Picea orientalis) a Kaukázus és Észak-Törökország hegyvidékeinek jellegzetes lucfenyője: 30–45 méteres, kúpos, sűrű, sötétzöld koronájú örökzöld tűlevelű fa. Legfeltűnőbb jellegzetessége az összes luc közül a legtömörebb, legrövidebb tűlevelezet: tűi csupán 6–10 mm hosszúak, sötétzöldek, fényesek, szorosan tapadnak az ághoz – ettől kompakt, bársonyos megjelenést kap. Tobozai hengeresek, 5–8 cm hosszúak, lógók. Kérge szürkésbarna, finoman pikkelyes.

Előfordulás és élőhely

Magyarországon arborétumokban és kertészetekben ültetik; télállósága kiváló (–25 °C). Üde, humuszos, kissé savanyú talajt kedvel; meszes talajon klorózisos tünetek léphetnek fel. Félárnyékot is jól tűri; lassabban nő, mint a közönséges luc, de tartósabb és kártevőkkel szemben ellenállóbb.

Ültetési tanácsok

Napos vagy félárnyékos helyre ültessük tavasszal; savanyú, humuszos talajba kerüljön. Az első 3–5 évben öntözés javasolt. Cserépből indított csemetét ültessünk. Lassú növekedése miatt kisebb kertbe is alkalmas hosszú távon.

Gondozás és metszés

Metszés nem szükséges; kúpos formáját megtartja. Kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenállóbb a közönséges lucnál. Klorózisos tünetekre savanyítással reagáljunk. Tápanyag-utánpótlás savanyú hatású fenyőtrágyával tavasszal ajánlott.

Felhasználás és érdekességek

A keleti luc fája kiváló hangszerfa: az egyik legjobb rezonáló anyag hegedűk, gordonkák és zongorák fedőlapjához – a tömör, finom évgyűrűzetű anyag kiemelkedő akusztikai tulajdonságú. Fája általában kevésbé ismert, de a hangszerkészítők körében megbecsült. Díszfaként bársonyos, sötétzöld tűlevelei és lassú, fegyelmezett növekedése teszi értékessé; kisebb kertekbe jobban ajánlható, mint a közönséges luc.