Páncélfenyő

• Magasság: 25 m-ig

• Alak: Karcsú, kúpos

• Levél: Merevek, tűszerűek, 9 cm hosszúak, sötétzöldek, szúrósak. Kéttűs csoportjaik a hamvas szárhoz simulnak, tömött hajtásokat alkotnak.

• Kéreg: Szürke, kis, szögletes pikkelyekre  töredezett.

• Virág: A sárga porzós és bíborvörös termős tobozok a nyár elején jelennek meg a hajtásvégeken.

• Toboz: Tojásdad, 10 cm hosszú. Fiatalon mélykék, két év alatt sárgásbarnára érik.

• Latin neve: Pinus leucodermis

• Származási hely: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Görögország.

• Élőhely: Mészkőhegységek.

• Megjegyzés: Sötétzöld lombja, kék színű fiatal tobozai és jellemző elterjedési területe alapján könnyen elkülöníthető a rokon fajoktól. Hazánkban ritka díszfa.

Jellemzők és megjelenés

A páncélfenyő (Araucaria araucana) Dél-Amerika (Chile, Argentína) hegyvidékeinek ősi, különleges megjelenésű tűlevelű fája: 20–40 méteres, ernyőszerű, ritka koronájú, egyenes törzsű fa. Levelei nem tűk, hanem kemény, háromszögletű, szúrós pikkelyek, amelyek spirálisan borítják az ágakat – ez a "páncél" megjelenés. Tobozai gömbölyűek, 10–15 cm átmérőjűek. Kérge mélyen gyűrűsen barázdált. Különleges, őskori hatású megjelenése miatt keresett ritkaság.

Előfordulás és élőhely

Természetes élőhelye az Andok 900–1800 méteres hegyvidékei. Magyarországon arborétumokban és tehetős kerti gyűjteményekben fordul elő; télállósága jó (–15 °C), de a kontinentális hideg szeles teleket kevésbé viseli. Napfényes, jó vízelvezetésű, kissé savanyú talajt kedvel.

Ültetési tanácsok

Napos, szélvédett helyre ültessük tavasszal. Savanyú, lazított talajba kerüljön; cserépből indított csemetét ültessünk. Télen fiatal fáknál a törzset védjük. Lassú növekedésű – évtizedek múlva válik igazán impozánssá. Szúrós levelei miatt gyermekek közelében óvatosan.

Gondozás és metszés

Metszés nem szükséges; természetes alakját megtartja. Kártevőkkel szemben ellenálló. Tápanyag-utánpótlás savanyú trágyával tavasszal ajánlott.

Felhasználás és érdekességek

A páncélfenyő magjai (piñón) a maputche indiánok alapélelmiszer-forrása volt; ma is fogyasztják nyersen és főzve. Fája kemény, tartós, épületfa és bútorfa. Érdekesség: a páncélfenyőt "élő kövületnek" tekintik – lényegében változatlan formában él 200 millió éve; a dinoszauruszok is ezek árnyékában éltek. A chilei erdők pusztítása miatt ma veszélyeztetett fajnak számít.