Amerikai selyemfenyő

  • Magasság: 50 m-ig

  • Alak: Karcsú, kúpos

  • Levél: Tűszerűek, keskenyek, 12 cm hosszúak. Felületük szürkészöld, belső oldalok piszkosfehér. Öttűs csoportjaik tömött hajtásokat alkotnak.

  • Kéreg: Sötétszürke, sima, idővel mélyen barázdált.

  • Virág: Nyár elején nyílnak fiatal hajtásokon. A porzósak sárgák, termősek rózsásak.

  • Toboz: Henger alakú ívelt, 15 cm-es vagy hosszabb, lecsüngő. fiatalon zöld, éretten világosbarna.

  • Latin neve: Pinus strobus

  • Származási hely: Észak-Amerika keleti része.

  • Élőhely: Sík- és dombvidéki erdők.

  • Megjegyzés: Simafenyőnek is hívják. Hazánkban aránylag gyakori díszfa.

 

Jellemzők és megjelenés

Az amerikai selyemfenyő (Pinus strobus) Észak-Amerika keleti részének egyik legfontosabb tűlevelű faja: 30–50 méteres, kúpos-kerekded, légies koronájú fa. Öttűs fenyő: tűlevelei ötösével állnak, 7–14 cm hosszúak, kékeszöld-szürkés árnyalatúak, puhák, hajlékonyak – selymes tapintásúak, innen a neve. Tobozai keskenyek, hengeresek, 10–20 cm hosszúak, gyantásak. Kérge szürkésbarna, fiatalon sima, idős korban mélyen barázdált. Gyorsan növő, hosszú életű faj.

Előfordulás és élőhely

Az USA keleti felének és Kanada déli részének üde erdőiben honos; Magyarországon arborétumokban és kertészetekben ültetik. Félárnyékot és napfényt egyaránt tűr; üde, kissé savanyú, humuszos talajt kedvel. Télállósága kiváló (–30 °C), de a száraz, meleg nyarakat és a szennyezett városi levegőt kevésbé viseli.

Ültetési tanácsok

Napos vagy félárnyékos helyre ültessük tavasszal; savanyú, humuszos, nedves talajba kerüljön. Az első 3–5 évben öntözés javasolt. Cserépből indított csemetét ültessünk. Kellő teret biztosítsunk – gyorsan nagy fává válik.

Gondozás és metszés

Metszés nem szükséges. Hólyagos rozsdabetegség (Cronartium ribicola) veszélyes – ribiszke és köszméte közelében ne ültessük. Kártevőkkel szemben egyébként ellenálló. Tápanyag-utánpótlás savanyú trágyával tavasszal ajánlott.

Felhasználás és érdekességek

Az észak-amerikai gyarmatosítás korában a fehér fenyő volt az egyik legfontosabb épületfa; a brit haditengerészet árbócfát is ebből készíttetett (innen az "Eastern White Pine" stratégiai jelentősége). Puha, könnyű, egyenes szemcséjű fája ma is keresett épület- és bútorfa. Érdekesség: Ontario és Michigan állam jelképes fája az amerikai selyemfenyő; az Irokéz indiánok "béke fájának" (Tree of Peace) nevezték.