Közönséges duglászfenyő

• Magasság: 100 m-ig

• Alak: Kúp, idős korában, szabálytalan

• Kéreg: Szürkésbarnától a sötét barnáig

• Levél: Puha, lapos tű

• Virág: Sárga porzós, zöld termős toboz

• Termés: Csüngő, világosbarna toboz, háromcsúcsú, hosszan kinyúló meddőpikkelyekkel

• Latin neve: Pseudotsuga menziesii

• Származási hely: Észak-Amerika nyugati része

• Élőhely: Csapadékos hegyoldalak örökzöld erdői

•  

  Megjegyzés: Neve a XIX. században élt skót növénygyűjtönek, David Douglas-nak állít emléket. Gyakran oregoni duglászfenyőként is említik

Jellemzők és megjelenés

A közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) Észak-Amerika nyugati részének óriásfenyője; természetes élőhelyén elérheti a 100 méteres magasságot is, és a világ legmagasabb fái közé tartozik. Magyarországon ültetett állományai 30-50 méterre nőnek. Kúpos koronájú örökzöld fa; puha, lapos tűlevelei zöldek, alul kékeszöldek. Csüngő tobozait jellegzetes háromcsúcsú, hosszan kinyúló meddőpikkelyek díszítik – ezekről azonnal felismerhető.

Előfordulás és élőhely

Eredeti hazájában csapadékos hegyoldalak örökzöld erdeiben él. Európában erdészeti ültetvényfaként terjedt el; Magyarországon főként hegyvidéki és dombvidéki erdőkben találhatók telepített állományai. Nedves, savanyú, tápanyagos talajt kedvel; száraz, meszes talajon nehezebben boldogul. Árnyéktűrő fiatal korban, de teljes napfényen fejlődik legjobban.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal ültethető. Napos vagy félárnyékos helyre egyaránt alkalmas. Savanyú, tápanyagos, friss talajt igényel; meszes talajon klorózisos tünetek jelenhetnek meg. Legalább 5-6 méteres tőtávolság szükséges. Az első évben rendszeres öntözés és mulcs ajánlott. Hegyvidéki és dombvidéki parkokba kiválóan alkalmas impozáns díszfa.

Gondozás

Egészséges körülmények közt ellenálló és hosszú életű. Duglászfenyő-szú és gubacstetű (Adelges cooleyi) megjelenhet; utóbbi fehér viaszos bevonatot képez az ágakon. Száraz és meleg alföldi területeken szenved; hegyvidéki körülmények közt fejlődik igazán szépen. Metszés nem szükséges.

Felhasználás

Fája az egyik legértékesebb tűlevelű faanyag a világon: szilárdsága és tartóssága miatt szerkezetépítésre, hajóépítésre, vasúti talpfának és padlónak elsőrendű alapanyag. Magyarországon elsősorban parkfaként és erdészeti faként értékes.

Jellemzők és megjelenés

A közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) Észak-Amerika nyugati részének óriásfenyője; természetes élőhelyén elérheti a 100 méteres magasságot is, és a világ legmagasabb fái közé tartozik. Magyarországon ültetett állományai 30-50 méterre nőnek. Kúpos koronájú örökzöld fa; puha, lapos tűlevelei zöldek, alul kékeszöldek. Csüngő tobozait jellegzetes háromcsúcsú, hosszan kinyúló meddőpikkelyek díszítik – ezekről azonnal felismerhető.

Előfordulás és élőhely

Eredeti hazájában csapadékos hegyoldalak örökzöld erdeiben él. Európában erdészeti ültetvényfaként terjedt el; Magyarországon főként hegyvidéki és dombvidéki erdőkben találhatók telepített állományai. Nedves, savanyú, tápanyagos talajt kedvel; száraz, meszes talajon nehezebben boldogul. Árnyéktűrő fiatal korban, de teljes napfényen fejlődik legjobban.

Ültetési tanácsok

Kora tavasszal ültethető. Napos vagy félárnyékos helyre egyaránt alkalmas. Savanyú, tápanyagos, friss talajt igényel; meszes talajon klorózisos tünetek jelenhetnek meg. Legalább 5-6 méteres tőtávolság szükséges. Az első évben rendszeres öntözés és mulcs ajánlott. Hegyvidéki és dombvidéki parkokba kiválóan alkalmas impozáns díszfa.

Gondozás

Egészséges körülmények közt ellenálló és hosszú életű. Duglászfenyő-szú és gubacstetű (Adelges cooleyi) megjelenhet; utóbbi fehér viaszos bevonatot képez az ágakon. Száraz és meleg alföldi területeken szenved; hegyvidéki körülmények közt fejlődik igazán szépen. Metszés nem szükséges.

Felhasználás

Fája az egyik legértékesebb tűlevelű faanyag a világon: szilárdsága és tartóssága miatt szerkezetépítésre, hajóépítésre, vasúti talpfának és padlónak elsőrendű alapanyag. Magyarországon elsősorban parkfaként és erdészeti faként értékes.